Magyar és angol dalszövegek, lyrics

A keresés eredménye

Találatok száma: 30

2021.07.30.

Földközelben



Kedves utasaink!
Kérem, fejezzék be a dohányzást,
És kapcsolják be biztonsági öveiket,
Hamarosan földet érünk.
 
Ladies and gentleman!
Please, stop smoking and fasten your seatbelt.
We are landing now.
 
Utak és elágazások
Színek és állomások felülről
Ennyit mutat városod.
Száll a gép egyre lejjebb
A házak oly ismerősek
De még az arcokat nem láthatod
 
Minden oly tiszta föntről
Mindent úgy megszépít a messzeség
Nem látsz, hiába nézel
A város eltakarja szennyesét.
 
Idős nő rossz cipőben
Lesben áll az étteremben
Egy férfi karórákkal üzletel.
Az úton valaki fekszik.
Messziről alig látszik
Mondják a féktávot nem mérte fel
 
Minden oly tiszta föntről
Mindent úgy megszépít a messzeség
Nem látsz, hiába nézel
A város eltakarja szennyesét.
 
Földközelben, földközelben jársz,
Földközelben, egyre lejjebb szállsz.
 
Egy asszony nézi blokkját.
A boltban megint becsapták
Pár forintért visszamenni nem érdemes.
Két fiú megáll a pultnál
Az egyik zsebében turkál.
Két sörre futja, a többi nem érdekes.
 
Minden oly szürke föntről
Mindent oly egyforma, ha messze van
Nem látsz, hiába nézel
Felülről mindig minden rendben van.
 

2021.07.30.

Gyémántmadár



Színes szárnyán
A gyémántmadár a válladra lebben.
Úgy érzed
A fényétől szétpattan minden.
 
Gyémánt csőrén
A szíved fölé cseppenti mérgét
Jól elkeverve
A szeretet és gyűlölet vizét.
 
És a dalban, melyben szerelem ég
Sötét fekete átok vegyül
S ha elém állsz
Szemedben éjfélbarna gyűlölet feszül.
 

2021.07.30.

Ha zászlót bont a félelem



Hideg fémszívű hősök jönnek
Kiszolgálják a mestert
A rombolás démonát
Nem kímélnek se vért, se embert
Élesítik a fegyvert
Hadd legyen félelem
Hogyha járják a táncot
Elszakadnak a láncok
Lehullanak a csillagok
És lábuk nyomán újra nyílik a bánat,
És a félelem, a fájdalom
 
Nyugodtan élj a völgyed mélyén
Ha zászlót bont a félelem
Ne higgy a szónak
Ne állj a sorba,
Ne menetelj a semmibe!
A világ alját ha felkavarják,
Ne legyél féktelen tömeg!
Ne gyűlölj engem
Ne üldözz engem
Ha zászlót bont a félelem
Ne hagyd hogy így legyen!
 
Elvakult agyú szörnyek jönnek
Vasba zárnák az ember álmait, vágyait
Végrehajtják a végső tervet
Üldözik, akit asszony szült
E lázadó csillagon
Bontogatják a zászlót
A páncélfejű srácok
A gyűlölet főterén
Összezúzná az álmot
A kalapácsfejű bajnok
A félelem mestere
 
Nyugodtan élj a völgyed mélyén
Ha zászlót bont a félelem
Ne higgy a szónak
Ne állj a sorba,
Ne menetelj a semmibe!
A világ alját ha felkavarják,
Ne legyél féktelen tömeg!
Ne gyűlölj engem
Ne üldözz engem
Ha zászlót bont a félelem
Ne hagyd hogy így legyen!
 

2021.07.30.

Keresd önmagad



Érzed szüntelen, a kéklő messzeség úgy hív
Repülj magasra míg tudsz
Úgy élj, hogy el kell érned
Titkolt vágyakhoz, melyek várnak már rég
Ahogy álmodtad, úgy lesz hidd el, ne félj
 
Mindaz, amit vársz és mindaz, amit látsz mély kék
Titkod egyszer még
Úgy érzem, lépcső lesz majd
Tiltott vágyakhoz, melyek vonzottak rég
Tiltott táncoddal örök sodrásba érsz
 
Repülj magasra míg tudsz, keresd önmagad, úgy élj
Mindaz, amit látni fogsz még
Úgy érzem, lépcső lesz majd
Tiltott vágyakhoz, melyek várnak rád még
Tiltott táncoddal örök sodrásba érsz
 

2021.07.30.

Kiáltás



Borús az ég. Hajómról nézem a tengert.
Dühös szelek röpítenek a kövér habokon.
Atomszívű szírének fűznek az éjben.
Segíts Uram! Vezess tovább! Segíts az utamon!
 
Hiába kérlek égi messiás. Bárkám őrült viharba tart.
Az extázis és a terror habjain megölik a napot és a dalt.
 
Az agresszor vár a pálcát kezében tartja.
A tévé előtt milliók félnek, hogy áll a viadal.
Tárgyalnak csak és nem tudjuk mit hoz a holnap.
Hiroshima üzen: Vigyázz te csodafaj!
 
Hiába kérlek égi messiás. Bárkánk őrült viharba tart.
Az extázis és a terror habjain megölik a napot és a dalt.
 
Hiába kérlek égi messiás. Bárkánk őrült viharba tart.
Az extázis és a terror habjain megölik a napot és a dalt.
 

2021.07.30.

Különvonaton



Instrumental
 

2021.07.28.

David Bowie Szeme



Oh, az éjjel egy fényes nagy ösvényen jártam
a zuhogó csillagok között.
Magamra maradtam
a tűzfalak árnya fölött.
 
A tér és az idő keresztjén álltam,
éreztem túl messze van.
David Bowie, s két szemében
pár csillag még megmaradt.
 
A színes lepke árnyéka rég a téli úthoz fagyott,
de David Bowie szeme mégis valamit láthatott.
 
Oh, egy kínai lány és a XX. század
elsuhan arcom előtt.
Magamhoz szorítom
újságba rejtett jövőm.
 
||: A színes lepke árnyéka rég a téli úthoz fagyott,
de David Bowie szeme mégis valamit láthatott. :||
 
Elsuhant a XX. század. ( A színes lepke árnyéka rég a téli úthoz fagyott )
 
Elsuhant már a XX. század. ( de David Bowie szeme mégis valamit láthatott )
 
Repülj hát a csillagok közé ! ( A színes lepke árnyéka rég a téli úthoz fagyott )
 
Ááááh ! ( de David Bowie szeme mégis valamit láthatott )
 

2021.07.28.

Eljön majd a nap



Eljön majd a nap a hegyek sötét oldalán,
És új bolygót talál a fáradt csillagász.
Újra húrhoz ér a régen hallgató zenész.
Egy utolsó dalba kezd, ami hamar véget ér.
Holnap.
 
Eljön majd a nap, hogy a megfáradt halász,
Az égre dobja fel a remény horgonyát.
A fegyvert leteszik az éhes katonák,
És megértik sokan a költő bánatát.
 
És eljön majd a nap, a föld lassan megáll,
És nem viszi tovább sok zajos utasát.
A hegyre futok fel, és ott várok tovább.
Ha végre jönnek már az angyalok talán hozzám.
Hozzám.
Hozzánk.
 

2021.07.28.

Én voltam



A szótlan éjszakán megvirrad hirtelen.
A kéklő hajnalon megszólít a csend.
Én voltam ki eljött, hogy lássam arcodat
Én voltam ki eljött, hogy halljad hangomat.
 
Ha másképp ég a tűz, keserűn, füstösen.
Ha másképp szól a szél, s nem érted mit jelent.
Én voltam ki eljött, hogy hívjalak, ne késs
Én voltam ki eljött, és vártam, hogy megérts.
 
A szótlan éjszakán, megvirrad hirtelen.
A kéklő hajnalon megszólít a csend.
Én voltam ki eljött, most átölel a fény.
De érzem uram, érzem, az éjszaka jöttét.
 

2021.07.28.

Epilóg



Jéggé dermedt arcok
Tűzben égett álmok
Eső verte vágyaid
Várnak rád mind
Sorsodból van írva ez a játék
 
Egy arc, mely egyre várja
Egy kéz, mely újra hívja
Kőben botló lábaim
És indulok felé
És átölel a zsongó mindenség.
 

2021.07.27.

Az idegen



Miért jöttél idegen ó idegen
Ugyanaz a szó, ugyanaz a hang
Miért jöttem a nevem itt csak idegen
Átölel a csend, a gyerekkori csend
Régen magasak voltak
És furcsa szavakat szóltak
A hegytetőn a fák, ezeréves fák
Az égen sasok is szálltak
Éjjel vadak is jártak
Nyomuk sincsen már, hova tűntek már
 
Más színű a mező, mint azelőtt
Nem is az a fű, megkopott a fű
Más felé folyik itt a patak is
Nem is az a víz, zavaros a víz
Éjjel aranyat ástunk
Csillagszekeret láttunk
S hosszú volt a nyár, hova lett a nyár
Titkos utakat jártunk
Füstös falakat másztunk
Eltűnt rég a vár, ezeréves vár
 
Oly fakó ez a táj és ez a szó
Olyan idegen, olyan idegen
Nincs tovább, indul már a vonatom
Továbbutazom, visszautazom
Régi csatamezőket
Tollas nyomkeresőket
Nem is látom már, sose látom már
A vadak elmenekültek
A kincsek mind odavesztek
Nyomuk sincsen már, s rövidebb a nyár
 

2021.07.27.

Az óra jár



Rohannék, de visszafognak
Lassú nekem az élet.
Rohannék, de elgáncsolnak
Unom a helyben futást, az üres járatot
Engem várnak, nem várhatok
Az óra jár.
 
Amióta megszülettem
Csak a sorban állok
Előttem egyre többen
Mögöttem senki sem áll,
Hamis a játékszabály
Engem várnak, nem várhatok
Az óra jár.
 
Kopogok, de senki sem nyit
Mire megyek a szóval
Verem az ajtót, visszaütnek
Állva hagy az idő, múlik az életem
Engem várnak, nem várhatok
Az óra jár.
 
Rohannék, de visszafognak
Lassú nekem az élet.
Rohannék, de elgáncsolnak
Unom a helyben futást, az üres járatot
Engem várnak, nem várhatok
Az óra jár.
 

2021.07.27.

Az utolsó éjszaka



Velem vagy, de érzem, másra vársz
Rám nézel, de látom, idegenben jársz.
Nagyon fáj a testem testeden
Fáj, hogy csak ennyi jut nekem.
 
Kiléptél az űrbe egyedül
Nem én űzlek el, miért menekülsz.
Nagyon fáj a testem testeden
Fáj, hogy csak ennyi jut nekem.
 
Csobbanunk az éjben, merülünk
Utoljára játsszuk vedlett szerepünk
Nagyon fáj a testem testeden
Fáj, hogy csak ennyi jut nekem.
 

2021.07.27.

Az utolsó határ



Leszáll a hős, a vonat áll,
Itt sín nem visz tovább.
Kalapja száll, sodorja szél,
A szalag tiszta vér,
De nem néz vissza már.
 
Nem lépte senki át a legvégső harárt,
Ő ismer mindent rég,
De kevés az esély, végső állomás.
 
El kell, hogy érje hát, az utolsó határt,
S túl azon át, hol a mester nem tart kezében már,
Ahol minden ajtó nyitva áll,
Hol az erő nem szül törvényt már.
 
Túl sok a rács, a jel, s a gát,
És mennyi a vasszabály.
Vigyázz reám és gömbbe zár,
Kit nem nyit semmi más.
Körbezárt világ.
 
Ha átlépi a határt egy új nap hajnalán.
A hős ki azt is tudja már, hogy hol van a határ,
S nem néz vissza már.
 
El kell, hogy érje hát, az utolsó határt,
S túl azon át, hol a mester nem tart kezében már,
Ahol minden ajtó nyitva áll,
Hol az erő nem szül törvényt már.
 

2021.07.27.

Az utolsó pohár



Túl vagyok most már az út nehéz felén
Megállok lassan a fény küszöbén,
Hány hajnal jön el az éjszakák után?
Hány kéz nyújtja még egy utolsó pohárt?
 
Elvesztem gyakran, amit megnyertem.
Ajándékba kaptam az egész életem.
Hány hajnal jön el az éjszakák után?
Hány kéz nyújtja még egy utolsó pohárt?
 
Súlyos köveket vittél fel a szenvedés hegyén.
Segíts nekem
Nem találtad eddig meg, a megváltás helyét.
 
Súlyos köveket vittél fel a szenvedés hegyén.
Segíts nekem
Nem találtad eddig meg, a megváltás helyét.
 
Súlyos köveket vittél fel a szenvedés hegyén.
Segíts nekem
Nem találtad eddig meg, a megváltás helyét.
 
Fáj, ha érzem, vad remények
Nagy tüzet raknak a szívemen.
A vándorévek, mind visszatérnek,
Új útra hívnak a fény felé.
Húz a vérem, tűzön jégen,
Szállnék, ahol a madár sem jár.
Hív az élet, menni kéne
Átjutni a pokol összes városán.
 

2021.07.26.

A történet végtelen



Az élet, mint egy gengszter film,
Úgy nézzük, pedig tudjuk mind,
Mindig ugyanaz a győztes,
Odafenn és idelenn.
 
Nagyítják a képeket és keresik, mit nem lehet.
A valóság a képről régen eltűnik, míg keresed.
 
Álnéven él az idegen, hogy ne tudja meg senki sem.
Hova tűnt, s mi a bűne, csak a bíró tudja odafenn.
 
Ártatlanul kezdte el, de a bíró csak jegyzetel.
A történet végtelen, odafenn és idelenn.
 
A fátyolos hölgy messze jár, és azok, akik kutatják,
Sosem fejtik meg a titkát, odafenn és idelenn.
 
A hős megfáradt és veszít, de újraindul a nagyfilm.
A történet végtelen, odafenn és idelenn.
 
Az élet, mint egy végtelen film,
Túlélés, a zsákmány és a díj.
A vásznon a fegyver és a vér,
Az ítélet eldőlt olyan rég.
 
Odafenn és idelenn,
A bíró sohasem pihen, s néz rád.
Odafenn és idelenn,
A bíró sohasem pihen, s néz rád.
 

2021.07.26.

A szerelem sivataga



Itt vagy még velem, a szétszórt képeken.
Tegnap még szerettük egymást, ma nincsen semmi sem.
Pár kép maradt, az ajtód messze van.
Lassan széthordja a hajnal az éjszaka díszletét.
 
Ezer éve már, hogy elhagytál. Járom a szerelem sivatagát.
Hozzád hajszol az örök éhség, most és mindörökké.
 
Kértem, ne menj, maradj még velem.
Távol a hűvös holdsütésben, csendesen ágyazol.
 
Ezer éve már, hogy elhagytál. Járom a szerelem sivatagát.
Hozzád hajszol az örök éhség, most és mindörökké.
Ezer éve már, hogy elhagytál. Járom a szerelem sivatagát.
Hozzád hajszol az örök éhség, most és mindörökké.
Ezer éve már, hogy elhagytál. Járom a szerelem sivatagát.
Hozzád hajszol az örök éhség, most és mindörökké.
 
Kértem, kértem, maradj még velem.
 
Hozzád hajszol az örök éhség.
 
Most és mindörökké.
 

2021.07.26.

Ablakok



Egy új nap hajnalán
Látom, fekszik most a csend
Kiapadtak a folyók
S a szél útja végtelen
 
Egy romba dőlt világ
Ooo, mely ablakokra vár
Nem tudtuk, hogy mik vagyunk
És nem tudtuk, kik vagyunk
 
A gondolat úgy fáj
Lassan úrrá lett a vágy
Tudni azt, hogy hol vagyunk
Megtudni, miért vagyunk
 
R. Életünk talán
Egy furcsa látomás
Melyből egyszer ébredümk
S megértjük, miért lettünk
 
Ha felperzselt ablakodban állsz
Rádöbbensz, hogy valóság
Tátongó labirintus vár
De ébren tart az ősi vágy
 
Egy kőrbezárt világ
Ooo, mely ablakokra vár
Tudni azt, hogy hol vagyunk
Megtudni, miért vagyunk
 
R.
 

2021.07.26.

Az aranyöböl kapuja



Gránit falakon alkonypír.
A dobok hangja táncra hív.
Lázban égek én,
Az aranyöböl kapuja enyém.
 
Gránit falakon holdvirág.
A napszekér sírjába szállt.
A tenger lágy ölén, pihen a fény,
Didereg az éj.
 
Gránit falakon tűzvirág.
A dobok hangja égbe száll.
A csillagtengeren feleletül,
Dübörög a csend.
 

2021.07.25.

A bál



A bál már javában áll
A kertben egy fényes páva vár.
Jávor Pál és a szép Marylin Monroe
Egy kis padon úgy egymáshoz hajol.
 
Charlie Parker egy nagy kék hajón
A tengert járja és búg a szaxofon.
 
Golfoznak a szövetségesek
Spájzban vannak már a boldog győztesek
Karádi Katalin most nem kell senkinek
Albert Einstein folyton jegyzetel
(Hogy itt minden milyen relatív)
 
Charlie Parker egy nagy kék hajón
A tengert járja és búg a szaxofon.
 

2021.07.25.

A lefátyolozott hölgy



A szürke pályaudvar elbocsátja szerelvényeit.
A sötét fátyolos hölgy mindörökre tovább utazik.
Talán fél, talán szökik, nem élhet nélküle tovább.
A zöld kabátos férfi, akit már megőrjít a vágy.
 
Egy férfi megismerte a sötét hölgy féltett titkait.
Ő az, ki felemelhette az arcáról a súlyos fátylait.
A hölgy szemébe nézett, s meglátta, mit mi nem láthatunk.
Egy férfi kinek úgy, mint nekem keze zsebében lapul.
 
A sivár síkság ismétli önmagát.
A sötét hölgy csak egyedül érinthetetlen utazik tovább.
 
Talán, ha szólnék hozzá, mindörökre egyek lehetnénk
Talán, ha bízna bennem, minden rosszat elfelejtenék.
Ő talán megállítja lelkemben az örök pusztulást.
De a hölgy nem szól hozzám és nekem is néma a szám.
 
A sivár síkság ismétli önmagát.
A sötét hölgy csak egyedül érinthetetlen utazik tovább.
 
A sivár síkság ismétli önmagát.
A sötét hölgy csak egyedül érinthetetlen utazik tovább.
 
A sivár síkság ismétli önmagát.
A sötét hölgy csak egyedül érinthetetlen utazik tovább.
 

2021.07.25.

A szél, az álom és a tündér



Álmodban drágám
Zöld fűben sétálsz
Rád néz a Hold
Föléd hajol
 
Nem kell már félned
Régen vár téged
Az ifjú király
Ott áll és vár
 
A szél, az álom és a tündér
 
Elhagytál régen
Elfolyt a vérem
Álmodd tovább
A tündér királyt
 
A szél, az álom és a tündér
 
Elfolyt a vérem
Elhagytál régen
Álmodd tovább
Hogy a tündér király
 
Ott áll és vár
2021.07.21.

Rések a falon



Hiába keresem a magányt,
Valaki mindig ott van velem.
Hiába zárom be a kaput,
Úgyis övék a térfelem.
Hiába húzom le a redőnyt,
Valahogy meglesik életem,
Valahogy meglesik életem.
Rések a falon,
Lyukak a plafonon,
Jobb, ha tudod,
Sosem vagy egyedül.
 
Ki tudja, mik ezek a zajok,
Lehet, hogy ez is csak én vagyok.
Ki tudja, honnan lesi más,
Amit csak magamban olvasok.
Ki tudja, honnan tudja más,
Amit csak egyedül én tudok,
Amit csak egyedül én tudok.
Rések a falon,
Lyukak a plafonon,
Jobb, ha tudod,
Sosem vagy egyedül.
 
Valaki úgy néz,
Mintha mindent tudna már.
Mit akarnak tőlem?
Van ami így jó,
Ami csak nekem való.
Mit akarnak tőlem?
Az életem nem osztható.
 
[Mindenhonnan engem néznek]
 
Mióta lakott minden sziget,
Azóta ismerik útjaim.
Mióta nem takar a sötét,
Elő is hívják az álmaim.
Mióta ledőltek a falak,
Naponta bemondják titkaim,
Naponta bemondják titkaim.
Rések a falon,
Lyukak a plafonon,
Jobb, ha tudod,
Sosem vagy egyedül.
 
Valaki úgy néz,
Mintha mindent tudna már.
Mit akarnak tőlem?
Van, ami így jó,
Ami csak nekem való.
Mit akarnak tőlem?
Az életem nem osztható.
 
[Mindenhonnan engem néznek]
 
Hiába keresem a magányt,
Valaki mindig ott van velem.
Hiába zárom be a kaput,
Úgyis övék a térfelem.
Hiába húzom le a redőnyt,
Valahogy meglesik életem,
Valahogy meglesik életem.
Rések a falon,
Lyukak a plafonon,
Jobb, ha tudod,
Sosem vagy egyedül.
 
Rések a falon,
Lyukak a plafonon,
Jobb, ha tudod,
Sosem vagy egyedül.
 
Rések a falon,
Lyukak a plafonon,
Jobb, ha tudod,
Sosem vagy egyedül.
 
Rések a falon,
Lyukak a plafonon,
Jobb, ha tudod,
Sosem vagy egyedül.
 
Rések a falon,
Lyukak a plafonon…
 

2020.10.23.

`56



“This is Hungary calling! This is Hungary calling! The last remaining station. Forward to the United Nations. Early this morning Soviet troops launched a general attack on Hungary. We are requesting you to send us immediate aid [...] For the sake of God and freedom, help Hungary!'*
 
Ötvenhat izzó ősze volt,
Magyarország remény és pokol.
Gyűlt a tömeg és a harag nőtt,
Egy hazug világ szilánkokra tört,
Megmozdult a föld.
 
Zúgó szél - újra bontsd ki azt a tépett zászlót,
Tűz és vér - ősök vágya, ami bennünk lángol,
Hungary - szólít, hív a remény hullámhosszán,
Tarts még ki - érted éltünk, érted bátran halnánk!
 
Európa mélyen hallgatott,
Most már késő, ezrek vére folyt.
Beleremeg, beleremeg a föld - félelem ébred:
A szabadság lánctalpakon jött,
Lánctalpakon jött.
 
Zúgó szél - széttört álmunk lassan újraéled,
Tűz és vér - hagyták vérbe fagyni ezt a népet,
Hungary - a változás szelét most újra érzed,
Tarts még ki - és ha nincs segítség, akkor most sem félek. - Nem!
 
Zúgó szél - újra bontsd ki azt a tépett zászlót,
Tűz és vér - ősök vágya, ami bennünk lángol,
Hungary - szólít, hív a remény hullámhosszán,
Tarts még ki - érted éltünk, érted bátran halnánk!
 
Hungary...
 

2019.04.19.

A túlélők dala

Egy új nap hajnalán arra ébredek
Rossz álom volt csupán az egész életem.
Elmúlik az ég, elmúlik a nap
Amit mondtál nekem, az megmarad.
 
Ha volna még időm, hogy megtaláljalak.
Ha volna még időm, hogy újra lássalak.
De oly messze vagy és mégis olyan közel
Az égre kiáltom a nevedet.
 
Jöjj hát újra el, a nagy felhőn közel.
Hadd menjek veled a nagy felhők felett.
 
Lehet, elmúlik ez a világ.
Leírom a porba a túlélők dalát.
Valahol vár ránk egy másik szép, új világ.
Amíg én élek és te vársz,
Énekeljük a túlélők dalát.
Kiáltjuk a szélbe:
Vár még valahol, ránk egy másik szép, új világ!
 
Én tudom, hogy te élsz kihűlt ég felett
Nincs több fájdalom, nincs több félelem.
És most elmegyek, találkozom veled.
Végtelen öröm van a szívemen.
 
Jöjj hát újra el, a nagy felhőn közel.
Hadd menjek veled a nagy felhők felett.
 
Lehet, elmúlik ez a világ.
Leírom a porba a túlélők dalát.
Valahol vár ránk egy másik szép, új világ.
Amíg én élek és te vársz,
Énekeljük a túlélők dalát.
Kiáltjuk a szélbe:
Vár még valahol, ránk egy másik szép, új világ!
 
Két túlélő van a kihűlt ég alatt,
Meg kell találnom majd a másikat.
Aki átsegít a pokol országútjain,
És Isten tudja csak, hogy merre jársz.
És most merre vagy?
 
Egy új nap hajnalán arra ébredek
Rossz álom volt csupán az egész életem.
Elmúlik az ég, elmúlik a nap
Amit mondtál nekem, az megmaradt.
És mindig megmarad.
 


2019.04.19.

Agymosás

Behízelgő, elegáns és oly megnyerő
Mit szeress, és mit vegyél, megmondja Ő.
Elkábít a szín, a hang és a tálalás
Megeteti veled is, megeteti velem is az agymosás.
 
Magas karcsú napbarnított látomás.
Ugyanilyen leszel, ha azt viselsz, amit itt szokás.
Szuper közelből rád villantja fogsorát
Vegye meg nálunk, közeleg az árleszállítás.
 
Egészséges, fiatalabb és szebb leszel
De csak akkor, ha nekünk hiszel, és ezt veszel
Beléd látnak, jól tudják, hogy mit kívánsz
Hogy ez az igazi, elhitetik veled is, ez nem vitás.
 
Nagyon vigyázz, hogy le ne maradj a többitől.
Minden évben megszabadulunk a régitől
Jövőre majd újra eljön a csábítás
Ellenállni az új divatnak itt nem szokás.
 
Behízelgő, elegáns és oly megnyerő
Minden évben megszabadít majd a régitől
Elkábít a szín, a hang és a tálalás
Hogy igaz, ami nem igaz, elhiteti veled is az agymosás.
 


2019.04.19.

Messze a felhőkkel

Az én felhőim bárányfelhők,
Fehér lepke, tündöklő angyal
Vigyél engem a felhők közé
Ott mély a csend és madarak szállnak.
 
Álmok vigyetek, fogjátok meg két kezem.
Adjatok nekem szárnyakat, had repüljek
Messze a felhőkkel.
 
Felhők közt fent, ég s föld között.
Lepke hátán szédülten szállok.
Megigéz a fény, mely arcomhoz ér
Vibráló kék a vállamon táncol.
 
Álmok vigyetek, fogjátok meg két kezem.
Adjatok nekem szárnyakat, had repüljek
Messze a felhőkkel.
 


2018.04.17.

Fényes Ösvény

Az életem már egy fényes ösvény,
úton vagyok a torony felé.
Szívemen hever sok szétfoszló tárgy.
Fogak villognak a sötét után.
 
Az égen ott fenn vad papírsasok.
A földön ott lenn sír Pierrot.
Kicsi kert mélyén izzó fény-kakasok
Csipkedik már a zenélő dobozt.
 
A szerelmed is csak egy csepp terror,
angyalok ujja a kardlapokon.
Az élet mennyi önző mozdulat!
Szorítsd magadhoz az álmaimat!
 
Láttam a folyami embereket,
elmondták, hogy a lelkük üres.
Errefelé, sem járt senki vizen -
a csodák eltűntek a folyók felett.
 
A szerelmed is csak egy csepp terror,
angyalok ujja a kardlapokon.
Az élet mennyi önző mozdulat!
Szorítsd magadhoz az álmaimat!
 
2018.04.17.

Szél repítse lelkem

A szél tanít repülni minden éjjel.
A szél. Vele álmodom, szállok holnap újra.
Szél vigasztal hogyha mégis félek.
A szél törli le rólam minden könnyem.
 
Szállj velem,
hadd legyek újra madár.
Segíts az égbe vissza!
szállj velem!
Hadd legyek újra madár!
 
Elmúlik lent a világ
Elmúlik a tél és a nyár.
Elmúlik a szerelem.
Elmúlik a vér és a halál.
Elmúlik a ragyogás
Elmúlik a fény
Én porból lettem - por leszek,
de szél repítse lelkem az ég felé.
Vigyél innen el!
Vigyél innen el!
 
Szél, öleld körül a megtört szívem!
Szél, repíts magasra, végy a szárnyaid közé!
Ne hagyd, hogy újra visszahulljak.
Szél, mutass utat a szálló porban!
 
Elmúlik lent a világ
Elmúlik a tél és a nyár.
Elmúlik a szerelem.
Elmúlik a vér és a halál.
Elmúlik lent a világ
Elmúlik a ragyogás.
Elmúlik a fény.
Én porból lettem - por leszek,
de szél repítse lelkem az ég felé.
Vigyél innen el!
Vigyél innen el!
 
2018.02.17.

Elrejtettél a szívedben

Mint vándor hideg ősszel
Elhagynám ezt a földet,
Elszöknék a tél elől.
Elmennék, elvinném,
Amit szívemre tettél:
A hűség szép láncait.
Mint könnycsepp sivatagban,
Mely visszatért a porban
Így mulnék el nélküled.
Mint gyertya vad szélben,
Ahogy harcol a sötéttel
Így mulnék el nélküled.
Mikor jöttek gonosz évek,
És halkan körbe vettek,
Elrejtettél a sötétben.
Mint gyöngyöt a tenger
Megőrzi a néma mélyben,
Elrejtettél a sötétben.
 
Csak az ég tudja,
És én is érzem,
Hány éjjelen sírtál értem.
Sose félek a halál völgyében,
Elrejtettél a szívedben.
 
Mint vándor hideg ősszel
Elhagynám ezt a földet,
Elszöknék a tél elől.
Elmennék, elvinném,
Amit szívemre tettél:
A hűség szép láncait.
 
Csak az ég tudja,
És én is érzem,
Hány éjjelen sírtál értem.
Sose félek a halál völgyében,
Elrejtettél a szívedben.
Csak az ég tudja,
És én is érzem,
Hány éjjelen sírtál értem.
Sose félek a halál völgyében,
Elrejtettél a szívedben