Magyar és angol dalszövegek, lyrics

A keresés eredménye

Találatok száma: 28

2022.12.05.

Bor vitéz



Ködbe vész a nap sugára
Vak homály ül bércen völgyön
Bor vitéz kap jó lovára
'Isten hozzád, édes hölgyem!'
 
Vak homály ül bércen völgyön
Hűs szél zörrent puszta fákat
'Isten hozzád, édes hölgyem!'
Bor vitéz már messze vágtat
 
Hűs szél zörrent puszta fákat
Megy az úton kis pacsirta
Bor vitéz már messze vágtat
Szép szemét a lyány kisírta
 
Megy az úton kis pacsirta
Hova megyen? hova ballag?
Szép szemét a lyány kisírta
Szólt az apja: férjhez adlak!
 
Hová megyen? hová ballag?
Zúg az erdő éji órán
Eskü elől szökik a lyány
Szól vitéz Bor: 'Jöttem érted'
 
Suhan, lebben a kisértet
Népesebb lesz a vad tájék
'Elesett hős, puszta árnyék
Édes mátkám, vígy magaddal!'
 
Szellem-ajkon hangzik a dal
Indul hosszú nászkíséret
'Édes mátkám, vígy magaddal!'
'Esküvőre! úgy ígérted'
 
Indul hosszú nászkíséret
Egy kápolna romban ott áll
'Esküvőre! úgy ígérted'
Zendül a kar, kész az oltár
 
Egy kápolna romban ott áll
Régi fényét visszakapja
Díszruhában elhunyt papja
Szól az eskü: kéz kezet fog
 
Ezer lámpa, gyertya csillog
Künn az erdő mély árnyat hány
Szép menyasszony színe halvány
Halva lelték a romok közt
 

2022.11.23.

Szondi két apródja, 2. rész



Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond,
Pattog a bomba, és röpked a gránát
2022.11.03.

Hollórege



Nyáridő vagyon, csillagárnyakon táncol éjjel holdvilág
Lenyugvó napon, hollószárnyakon jő tizenhárom madár
Tizenhárom madár dézsmálja az király fényes kertjét
Tizenhárom madár hordja el aranyalmafa gyümölcsét
 
Királynak vala három szép fia, esküvel megfogadják
Őrzi majd maga, apja birtoka, elriasztják tolvaját
Két idősebbik rögtön elbukik, ifjú királyfi marad csak
'Jő az álom, de megtalálom, és megnyesem éji szárnyakat'
 
Szállj le, szállj le gyönge kismadárka
Szánj meg, bánj meg gyönge kismadárka
Szabad égi világ, immár búcsúzom
Hideg éjjel fog ma el
Hollógúnyám levetettem
Keserű sorsomat érem
Keserű rabság részem
Vele élem immár életemet
Szeme csillagfényt ragyog
Köpenye napfény, haja arany éke
Fénylő nap, fényes hold
Fényes nap, fényes hold
 
Két nagyobb fiú, büszke és hiú, terveket sző titokban
Elfelejtik, és elveszejtik az ifjú királyfit a vadonban
Tündéréneke ott van ővele, óvja kedvese életét
Hollószárnyakon megtalálhatom, hallja testvérim énekét
 
Szánj meg, bánj meg
Fordulj hozzám, ölelj meg
Szánj meg, bánj meg
Fordulj hozzám, csókolj meg
Szabad égi világ, immár búcsúzom
Szerelemre leltem én
Hollógúnyám levetettem
E világnak tágas egén
Nem szállok soha már én
Vele élem immár életemet
Szeme csillagfényt ragyog
Köpenye napfény, haja arany éke
Fénylő nap, fényes hold
Fényes nap, fényes hold
 

2022.03.05.

Thury György balladája 1. rész



Három nap jött fel az égre, három baljóslatú jel
Nehéz időknek nagy vitézi ragyogtak, lám, e földön fel
Lándzsa, kard és kopjatörés volt jó vitézlő oskola
Karddal védték így a békét, mezei legény és katona
Kevés oly vitéz termett a világra, mint Thury György
Hálával emlegette a pogánytól elgyötört föld
Két bősz sas közt, egyik sem jobb, szenvedett a nemzetünk
Híres vitéz, végváraink csillaga volt Ő nekünk
 
'Zöldítsétek egek hamar az erdőket
Hogy próbálhassuk már nyugodt fegyverünket!'
 
Szabad ország, vérrel vett béke
Utódainknak öröksége
Ezért küzdünk, ennek élünk
Pusztul, romlik nemzedékünk
Áldozatunk nem hiába
Fény derül majd a hazára
 
Beste pogánynak soha barátja nem voltam, nem leszek
Rongyos vitéz jómagam is, de mégis győzelmet veszek
Rajta legények, zsoldunk fogytán, csapjunk rájuk igazán
Víg örömmel, fegyverünkkel, forgolódjunk szaporán
Zöldüljön fel föld és erdő, adjon az ég most szép nyarat
Hadd forogjon hadi szerszámunk, ritkítsuk a pogányokat
Kontyos fejjel díszítjük fel végváraink kapuját
Hadd lássa meg, hadd tudja meg, eddig jöttél, ne tovább
 
Szabad ország, vérrel vett béke
Utódainknak öröksége
Ezért küzdünk, ennek élünk
Pusztul, romlik nemzedékünk
Áldozatunk nem hiába
Fény derül majd a hazára
 
'Zöldítsétek egek hamar az erdőket
Hogy próbálhassuk már nyugodt fegyverünket!
Ellenségeinkkel egyszer hogy kikeljünk
Török pogányokkal vígan megütközhessünk'
 
Szabad ország, vérrel vett béke
Utódainknak öröksége
Ezért küzdünk, ennek élünk
Pusztul, romlik nemzedékünk
Áldozatunk nem hiába
Fény derül majd a hazára
Szabad ország, vérrel vett béke
Utódainknak öröksége
Ezért küzdünk, ennek élünk
Pusztul, romlik nemzedékünk
Áldozatunk nem hiába
Fény derül majd a hazára
 

2022.03.01.

A Welesi Bárdok (1. rész)



Edwárd király, angol király léptet fakó lován
Hadd látom, úgymond, mennyit ér, welszi tartomány
Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű, kövér?
Használt-e a megöntözés, pártos honfivér?
S a nép, az istenadta nép, ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom, melyet igába hajt?
Felség! valóban koronád legszebb gyémántja Welsz
Földet, folyót, legelni jót, hegy-völgyet benne lelsz
S a nép, az istenadta nép oly boldog rajta, Sire
Kunyhói mind hallgatva, mint megannyi puszta sír
 
Edwárd király, angol király léptet fakó lován
Körötte csend, amerre ment, és néma tartomány
Montgomery a vár neve, hol aznap este szállt
Montgomery, a vár ura, vendégli a királyt
Vadat és halat, s mi jó falat szemszájnak ingere
Sürgő csoport, száz szolga hord, hogy nézni is tereh
 
S mind, amiket e szép sziget ételt, italt terem
S mind, ami bor pezsegve forr túl messzi tengeren
Ti urak, ti urak! hát senki sem koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak! ti welsz ebek! Ne éljen Eduárd?
Vadat és halat, s mi az ég alatt szemszájnak kellemes
Azt látok én: de ördög itt belűl minden nemes
Ti urak, ti urak, hitvány ebek! Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim, elő egy welszi bárd!
 

2022.03.01.

Zách Klára



Rossz időket érünk, rossz csillagok járnak
Isten ója nagy csapástól mi magyar hazánkat
Rossz időket érünk, rossz csillagok járnak
Isten ója nagy csapástól mi magyar hazánkat
 
Királyasszony kertje kivirult hajnalra
Fehér rózsa, piros rózsa, szőke, leány, barna
'Királyasszony, néném, az egekre kérném
Azt a rózsát, piros rózsát haj, beh szeretném én
Beteg vagyok érte, szívdobogást érzek
Ha meghalok, egy virágnak a halottja lészek'
'Jaj! öcsém, Kázmér azt nem adom százér
Menj! haragszom... nem szégyelled? Félek, bizony gyász ér
 
Sietős az útam reggeli templomra
Ha beteg vagy, hát fekügy le bársony pamlagomra'
Megyen a királyné, megyen a templomba
Szép virágok, deli szűzek mind követik nyomba
Könyörögne, nem tud, nem tud imádkozni
Olvasóját honn feledé, ki megyen elhozni?
'Eredj fiam, Klára, hamar, édes lyányom
Megtalálod a térdeplőn ha nem a diványon'
 
Keresi a Klára mégsem akad rája
Királyasszony a templomban oly nehezen várja
Keresi a Klára teljes egy órája
Királyasszony a templomban de hiába várja
Vissza sem megy többé deli szűzek közzé
Inkább menne temetőbe a halottak közzé
Inkább temetőbe
A fekete földbe
Mint ama nagy palotába ősz atyja elébe
'Hej! lányom, lányom! Mi bajodat látom?
Jöszte, borúlj az ölemre, mondd meg, édes lyányom
Hej! lányom, lányom! Mi bajodat látom?
Jöszte, borúlj az ölemre, mondd meg, édes lyányom'
'Jaj, atyám! nem, nem
Jaj, hova kell lennem
Hadd ölelem lábad porát, taposs agyon engem
Jaj, atyám! nem, nem
Jaj, hova kell lennem
Hadd ölelem lábad porát, taposs agyon engem'
 
Harangoznak délre udvari ebédre
Akkor mene Felicián a király elébe
A király elébe, de nem az ebédre
Rettenetes bosszuálló kardja volt kezébe'
'Életed a lyányért Erzsébet királyné!'
Jó szerencse, hogy megváltja gyönge négy ujjáért
'Gyermekemért gyermek, Lajos, Endre, halj meg!'
Jó szerencse, hogy Gyulafi rohan a fegyvernek
 
'Hamar a gazembert fiaim, Cselényi'
Ott levágák Feliciánt a király cselédi
'Véres az ujjad, nem vérzik hiába
Mit kivánsz most, királyi nőm fájdalom díjába?'
'Mutató ujjamért szép hajadon lányát
Nagy ujjamért legény fia borzasztó halálát
A másik kettőért veje, lánya végét
Piros vérem hullásaért minden nemzetségét'
 
Rossz időket érünk, rossz csillagok járnak
Isten ója nagy csapástól mi magyar hazánkat
Rossz időket érünk, rossz csillagok járnak
Isten ója nagy csapástól mi magyar hazánkat
 

2022.01.24.

Nyárutó



Így tért Atyáihoz az utolsó pogány besenyő
Száz csatában győztes, népet új hazába vezető
Szabad róna gyermeke, nem lázad többé, nyugton immár
Kopjafák helyett templomok állanak már
És a besenyők népe otthonra talál
 
Ne aludj el, két szememnek szép világa
Mert elindult ez földnek, ez égnek nagy királya
Sereggel jő, háta mögött kard és kereszt
Új hitre térít, Napunkhoz többé már nem ereszt
Pusztákon széllel szárnyaló büszke sasok népe
Határok őre, az magyar földnek ékessége
Nem áldoz többé, nem imád többé Égi Atyát
Kötve az szárnya, nem hallja már az Ősök dalát
 
Szó mit sem ér, győzelmet már fegyver sem hozhat
Fel kell hát venni jó népünknek az rabláncokat
Kereszténnyé, és alávetetté kell itt lennünk
Vagy hontalan, bús földönfutókként menekülnünk
Földi vezérünk, Vadkan apánk, besenyők csillaga
Állj ki és szólítsd lovas töményt az háborúba
Vagy nyugvást adjál, kereszt jelét magad is vedd fel
Hogy mi légyen sorsunk, jó vezérünk, most döntened kell
 
Sem kereszttel, de Istenünkkel
Viharral éneklő Őseinkkel
Vélük leszek, meg nem tagadok
Égi Atyánk hitén maradok
Veres az ég tovafelé
Teremtőnk mosolyog errefelé
Lovamnak hátán temessetek
Testemen sírdombot emeljetek
 
Így tért Atyáihoz az utolsó pogány besenyő
Száz csatában győztes, népet új hazába vezető
Szabad róna gyermeke, nem lázad többé, nyugton immár
Kopjafák helyett templomok állanak már
És a besenyők népe otthonra talál
 
Így tért Atyáihoz az utolsó pogány besenyő
Száz csatában győztes, népet új hazába vezető
Szabad róna gyermeke, nem lázad többé, nyugton immár
Kopjafák helyett templomok állanak már
Végül Tonuzoba népe otthonra talál
 

2022.01.24.

Komámasszon



Az uramnak ördög bújt a bocskorába
Három hete hogy iszik a korcsomába
Haza-haza jövöget, s engem jól megvereget, komámasszony
Haza-haza jövöget, s éngem jól megvereget, komámasszony
 
Komámasszony, meg ne mondja az uramnak
Hogy eladtam a zabomat a bírónak
Ha megtudja, jól megver, jóllesz nékem jó regvel, komámasszony
Ha megtudja, jól megver, jóllesz nékem jó regvel, komámasszony
 
Komámasszony, meg ne mondja az uramnak
Hogy eladtam a kakasom a tyúkásznak
Majd azt mondom nékije, hogy a róka elvitte, komámasszony
Majd azt mondom nékije, hogy a róka elvitte, komámasszony
 
Komámasszony, szaladjunk le a pincébe
Üljünk fel a boroshordó tetejére
Fúrjuk ki az oldalát, mind igyuk a bor javát, komámasszony
Fúrjuk ki az oldalát, csapjunk mi egy figurát, komámasszony
 
Ki a szőlőt megkapálta, jó bor van a poharába
Ki a szőlőt nem kapálta, folyik is érte a nyála
Ej, haj, igyunk hát reája úgy is elnyel a sír szája
Ott lesz megfáradt testünknek pintes hordó nyugovása
 
Ki a borát meg nem issza, nincs annak mennybe jussa
Ki a borát mind megissza, Szent Péter szószólója
Ej, haj, igyunk hát reája, úgyis elnyel a sír szája
Ott lesz megfáradt testünknek pintes hordó nyugovása
 
Ej, haj, igyunk hát reája, úgyis elnyel a sír szája
Ott lesz megfáradt testünknek pintes hordó nyugovása
 
Ki a szőlőt megkapálta, jó bor van a poharába
Ki a szőlőt nem kapálta, folyik is érte a nyála
Ej, haj, igyunk hát reája úgy is elnyel a sír szája
Ott lesz megfáradt testünknek pintes hordó nyugovása
 
Ki a borát meg nem issza, nincs annak mennybe jussa
Ki a borát mind megissza, Szent Péter szószólója
 
Ej, haj, igyunk hát reája, úgyis elnyel a sír szája
Ott lesz megfáradt testünknek pintes hordó nyugovása
Ej, haj, igyunk hát reája, úgyis elnyel a sír szája
Ott lesz megfáradt testünknek pintes hordó nyugovása
 

2022.01.23.

Rákóczi zászlaja



Nemzet ősi alkotmányát lábbal tipró császár,
mindeneknek jut föld, csak gazdájának nem,
„Jure belli”, így kiált a bécsi udvar, immár
földönfutó lesz itt nemes és nemtelen.
 
Jön majd tündöklő zászlót hordozó kar,
Jó Urunk, mi ügyünk ne hagyd el,
eljő régi királyink méltó utódja,
imáinkra majd Ő felel.
 
Hej, Rákóczi, vesd ránk szemedet, lánggal égő csillag,
néped ma harcba vezeted, vezérlő fejedelmünk vagy
Hej, Rákóczi, jöjj el újra, fénylő napvilágunk,
néped megindul véled, karddal, vérrel szolgálunk.
 
Századok így múlnak el, míg romlik, pusztul nemzet
új tavasz hoz újabb harcot, hadnak járását,
járvány és éhség tombol, erdőn búvik gyermek,
néptelen falvak adják farkas szállását.
 
Ebnek ura! Fakót trónra nem kívánunk,
nem nézzük el tovább a romlást,
eljő régi királyink méltó utódja,
Őt választjuk, vagy senki mást!
 
Hej, Rákóczi, vesd ránk szemedet, lánggal égő csillag,
néped ma harcba vezeted, vezérlő fejedelmünk vagy
Hej, Rákóczi, jöjj el újra, fénylő napvilágunk,
néped megindul véled, karddal, vérrel szolgálunk.
 
Cum Deo pro patria et libertate!
 
Háborúktól megtiporva, nélkülözve, árván,
föld népe, mint mezők vadja, úgy él és hal,
vallás és véle az hazának megrontása,
gyűlik a düh, lángol, izzik, robbanni akar!
 
Refr.
 
Hej, Rákóczi, vesd ránk szemedet,
Hej, Rákóczi, nem feledjük el nevedet!
 

2021.12.14.

Thury György Balladája 2. rész



Fehérvár erődjében búsul Hamza bég
Az töröknek híres bajnoka
Délről jő a portya, sereget pusztítja
Minden módon őket zargatja
Fel, Palotára, indulj jó kémem
Járd meg az utat gyorsan serényen
Ne lásson téged meg senki, se földön se égen
Hitetlen Thury Györgynek vinni a mérgem
 
Lásd meg jó uram, hogy az kutya pogány
Mit eszelt ki orvul ellened
Álomport küld vélem, és maga is haddal jő
Aljas fortéllyal megbírni veled
Ím, egyet se félj én hű vitéz szolgám
Megbúsul most a hitvány Hamza bég
Hadd jöjjön a török, te csak indulj, jelentsed
Mérget adtál itt mindegyikünknek
 
Indulj vezér, vihar van velünk
Indulj vezér, vezesd fegyverünk
Rabló pogány egy sem juthat élve majd haza
Indulj vezér, vihar van velünk
Indulj vezér, vezesd fegyverünk
Karddal dől el, nem méreggel köztünk a csata
 
Hidd el, sem nem jussod, sem örökséged ez ország
Békében nem élhetsz, vár reád az örök háborúság
Zendül majd a nép, és fölkel a sírból is ellened
Hódítás jogán nem nyerhetsz semmit, el kell itt veszned
 
Néma várnak árkába semmiképp se száll
Megtorpan, vesztegel a pogány had
Lopva, úgy ahogy jöttek, mind gyáván hazatérnek
Palota kapitányától annyira tartanak
Fehérvár erődjében dühöng Hamza bég
Jó Thury Györgynek látva üzenetét
'Hallottam itt jártál, de látod, magam annyit ittam
Harmadnapra sem jól voltam belé'
 
Indulj vezér, vihar van velünk
Indulj vezér, vezesd fegyverünk
Rabló pogány egy sem juthat élve majd haza
Indulj vezér, vihar van velünk
Indulj vezér, vezesd fegyverünk
Karddal dől el, nem méreggel köztünk a csata
 

2019.02.04.

Égi madár

Mit búsulsz kenyeres, midőn semmid sincsen?
Jó az Isten, jót ád, légy remínségben.
Fölnyílik az idő majd az gyönge fűre,
Hova szemünk lát, elbujdosunk ketten.
 
Gondunk sem lesz majd csak mint a madárnak,
melyet szabad szél repít a világnak,
erdők alatt, fák avarja vetett ágy,
csengő-bongó patak tiszta vizet ád.
 
Mondd, mért búsulsz, pajtás,
hej, mikor már fedeled sincsen,
meleget ád az ég még,
kenyeret ád az isten!
 
2019.01.10.

Mennyei harang

Jó régvel, már hajnal, lám elindulék,
zöld mező útjába, harmatnak ágyába,
s ott, útban hallám az mező énekét,
s ím, annak végén búzamezőt lelék.
 
Széles búzamezőben szép búzavirág,
hajlék én már érte, abból koszorút kötni, magamat mulatni,
szép szálas szöghajam ékesíteni.
 
S ím, feltekinték a magos egekbe,
fel, a magos egekbe, hold, és nap közébe,
s ott jődögél le egy kis gyalogösvény,
s ösvényen lépdel egy arany tündér.
 
Szóval szól, mond nékem az arany tündér,
szép húgom, készülj érted jöttem, vélem jövél,
vélem jövél el az ég tetejébe,
fel, tágas égbe, hold, s nap közébe
 
Első kakasszókor jönnék nézésödre
Másod kakasszókor tégöd megkérlek
Harmad kakasszókor elbúcsúzzál, készülj
Negyedik kakasszókor tégöd elvinnélek
 
Ne sírj, Anyám, immár Nap, s Hold közé megyek,
ne sírj, Anyám elbúcsúzám...
Mennyei harang, húzatlan es megszólalék,
Gyenge lányodat fel az Égbe vezeték...
 
Indulj el egy úton,
én is egy másikon...
Ha egymást találjuk, egymásnak se szóljunk.
Aki minket meglát,
mit fog az mondani?
Azt fogja gondolni,
idegenek vagyunk.
 
2019.01.09.

Megöltek egy legényt

Megöltek egy legényt
Sárgaréz lószerszámért,
Belévetették a Tiszába
Jó nyergéért, piros pej lováért.
Tisza be nem vette,
Partjára vetette,
Arra jár egy szegény halász,
Megsajnálta, hajójába vette.
 
Hajójába tette,
A hazájába vitte.
Hazájába, hazájába
Ki is teríté a zöld mezőre,
Arra jő az apja,
Költi, de nem hallja:
Kelj fel, fiam, édes fiam,
Jer velem, induljunk, menjünk haza!
 
Nem jöhet Ő már többé haza,
Nem láthatom soha, szalmaszín haja, göndör haja
A vállára vagyon fagyva.
Nem jöhet Ő már többé haza,
Nem láthatom soha, szalmaszín haja, göndör haja
A vállára vagyon fagyva.
 
Arra jő a párja,
Költi, meg is hallja,
Kelj fel, kelj fel, én szerelmem,
Jer velem, induljunk, menjünk haza!
- Meggyászolsz-e rózsám,
Egy-két-három esztendeig?
- Meggyászollak, én szerelmem,
Háromszor kilenc esztendeig!
 
Hallok még rólad,
Édes rózsám, énekek szaván,
Dal születik, megőrzi majd sorsomat,
Örök pártában hagyott leány.
Hallok még rólad,
Édes rózsám, énekek szaván,
Dal születik, megőrzi majd sorsomat,
Örök pártában hagyott leány.
 
Hallasz még rólam, édes rózsám,
Hajnali szél szaván,
Úgy szerettelek, mint az fényes napot,
És te emlékezni fogsz reám.
Hallasz még rólam, édes rózsám,
Hajnali szél szaván,
Úgy szerettelek, mint az fényes napot,
És te emlékezni fogsz reám.
 
2019.01.08.

Tündérkert

Bánat, bánat, de megettél,
mennyit a földbe nem tettél,
be jobb volna, odatennél,
csak a búval ne értenél.
 
Meg kell a búzának érni
mert minden nap új szél éri,
el kell a szívemnek fogyni,
mert minden nap új bú éri.
 
Erdő, erdő, de magas vagy,
szülőhazám, de messze vagy,
ha az erdőt levághatnám,
határidat megláthatnám.
 
Mikor haz’ol elindultam,
szívem is volt, nem búsultam,
határimat meghaladtam,
szívem se volt, úgy búsultam.
 
Otthon voltál, otthon lész,
ahol csak jársz, merre lépsz,
Kék hegyek, ha nyílanak,
lássa ég is: hazaérsz.
 
Hazatérsz, tovább nem mégy,
ember voltál, ember légy
Kék hegyek, ha nyílanak,
otthon vagy, tovább nem mégy.
 
2019.01.07.

Hamu és gyász

Elmúlik lassan, minden, mi él,
mi fiatal, és új utat remél,
ha el meri mondani bánatát.
Mint a megsárgult levél.
 
Hiánya csendben, tétován fáj,
a míg szabad lelke otthont talál,
könnyeket sír a nyári eső,
s egy újabb dalra vár.
 
A szeretet elmúlt.
A szerelem elárulta.
Reszkető szava elfúlt,
szívét ezerszer elátkozta.
Nem segíettek könnyek,
nem használtak imák,
hamut és földet
kapart rá a világ.
 
Hamu és gyász, könny és vér,
azt hittük, örökké szól az ének,
és mégis véget ér,
Hamu és gyász, könny és vér,
lépteid eltakarja már eső,
és az ének is elvetélt.
 
2019.01.07.

Hozd el, Isten

Hosszú utam gondja, kínja,
száz könyv lapja meg se bírja,
ezer dal sem mondhatja el, mit
ég madara énekel.
 
Volt, mi fájt, és jött, mi ártott,
kétség, bú is gyakran bántott,
szert tettem hű ellenségre, s
testvér búcsúzott örökre.
 
Utat, ha leltem, megjártam,
nem tanakodtam, és nem vártam,
álmot-titkot nevelgettem, s
adott szót sosem feledtem.
 
Igazimból nem engedtem,
azért százszor megszenvedtem,
hozd fel Isten, azt a napot,
töröljön el bút, bánatot.
 
Sokat jártam, és törődtem,
a kelő Nap fényét követtem,
tiszta égnek tiszta szívvel,
bút feledtem, s jót kerestem.
Azt a napot hozd el, Isten,
piros hajnal nyíljon az éjben,
bánat, gond többé ne fájjon,
azt a napot hozd el, Isten!
 
2019.01.07.

Áldás

Adott és nevelt,
kacagó, dús ártatlan világ,
zengte énekét, Nap ragyogta
színes hajnalát.
 
Nyárról énekelt,
fakadó, még sápatag virág,
élte életét, fény színezte
míves, szép szavát.
Kósza szél felelt,
elmesélte ősi szép regét,
az égig érő fát, lombja közt
Esthajnal csillagát,
 
Éji ég alatt,
az egy csillag lángja útra kél,
gyúlatlan ragyog, és végül
újra nyárba ér.
 
Új életet hoz majd a Fény,
új életet, lángot, reményt,
világunk végül újra Nyárba ér,
amikor a hajnal fénye az égig ér.
 
2019.01.07.

Napisten hava

Nem fénylett még nap, se hold, sem csillagok,
Hideg volt a föld, és sivár, üres pusztaság,
Vad sem verte fel az éjnek menedékét
Nem bolygatta meg senki-semmi az Isten Atyát.
 
Elbúsult fenti égi csarnok-palotában,
szólni vágyott Mindenek Ura, Ős-Öregisten,
könnyéből szórt éji égre csillagokat,
mosolyából nap lett meleg, és fény a hideg égen.
 
Égbolt széléből letört lám, egy darabot
vele formázta meg a szóval szóló gyermekét,
vízben hallal, erdei vaddal táplálta,
s neki adta végül csillagok fénye, tűz melegét.
 
Dal szólalt meg, szél-virágok muzsikája,
nyár jött, édes, egekig érő szava-násza.
Így lett gazdája pusztának-rónának,
Aranyos Szegletnek, e világ szép Hajnalának.
 
Ott ül, fényes égi trónján
Nap Atyánk balján, Hold Anyánk jobbján
nevetése széllel indul, velünk sír, ha könnyünk csordul,
áldj meg a Régiek szaván…
 
2019.01.07.

Búsirató

Fellegbe öltözött napom, kihunyóban van csillagom,
kelljen tetőled elválnom, kedvemre termett virágom.
Ha kedvemre is termettél, mégis bánatot szereztél,
mégis bánatot neveltél, mikor engem elfeledtél.
 
Verd meg, Isten azt a szívet, aki kettőt, hármat szeret
egyet ölel, egyet nevet, ahányat lát, annyit szeret,
Mer’ én csak egyet szeretek, mégis de sokat szenvedek,
senki társa, senki átka többet szívemből nem leszek!
 
Olyan árva nincsen, mint én, az ég alatt, a föld színén
magam vagyok, árva vagyok, hordozom a búbánatot,
magam járom a világot, mer’ énnálam szebbre vágyott,
szebbre vágyott, de nem kapott, még olyat se, mint én vagyok.
 
Azt gondoltam, amíg élek, soha bánatot nem élek,
véled abba’ csalatkoztam, bánatos napokra jutottam,
de már annak vége lészen, volt is benne elég részem,
de már annak vége vagyon, szél vigye a búbánatom!
 
Én megmondtam, hogy engemet ne szeress,
mer’ énnékem csak a két karom szeret,
szeress olyat, kinek lova, szekere,
hogy megöljön a búbánat mellette!
 
Házunk előtt mentek el a huszárok,
édesanyám, én is közéjük állok,
én leszek az első századvezető,
nem a világ az a három esztendő.
 
Nincsen kedvem, mer’ elvitte a fecske,
kerek erdő közepébe letette
Fecskemadár, hozd vissza a kedvemet,
kedvem után a régi szeretőmet!
 
Felragyog majd az én napom, fennen ragyog a csillagom,
hogy kellett tőled elválnom, szebbet, s jobbat is találnom,
szerettelek téged nagyon, de már annak vége vagyon,
vajon mért van annak vége: te sem vagy a világ szépe.
 
2018.09.15.

Igazi Tűz

Hóborította sírdombok között
Keresem elmúlt idők szavát
Volt ki elment, volt ki feladta
Volt ki értük is, de ment tovább
 
Dal lett a szóból, ének a hangból
Mosoly a könnyből, halk emlékezet
Mindig újra, tovább, fel útra
Vinni hát tovább közös éveket
 
Álom volt tán, álom is maradt
Igazi tűz, mesék lángja tán
Könny lepi el lám a két szemem
S távolodóban a hangja már
 
Szakadékok, hegyvölgyek között
Míg lelkünk új utat talál
Szállni égnek mint a szellő
Mint kincseit féltő bús madár
 
Valahol egyszer álomban talán
El nem sírt könnyeink taván
Véget ér majd bús emlékezet
Elfeledve a hosszú éveket
Közös világunknak halk dalán
Újra együtt, énekink szaván
Sorolván sorsot, életet
Mindent, mit mondanék Neked
 
2018.06.28.

Leszek A Csillag

Elmúlt korok elmúlt partján, mesén, regén túl,
Boldoghonnak jó gazdája, a Napot Nézõ Úr,
tovább indult, útra lépett, a Felsõ Világba,
S útravalóul, így dalolt a legkisebb, a táltos fiának:
 
Mikor látod, ahogy érzed az úton lelkemet,
temesd hajnalnak eljöttekor a földbe szívemet,
temesd mélyre, föld ölébe, csak esõ találjon rá,
búvópatak megsimítsa, könnyei közt daloljon hozzá.
 
Esticsillag, égbolt éke,
fáradt vándor reménysége,
Nyugodt álom hû õrzõje,
vezesd álmunk békességre
Esticsillag, égbolt éke,
fáradt vándor reménysége,
Nyugodt álom hû õrzõje,
vezesd álmunk békességre
 
Leszek a csillag, alkony lángja,
Hajnalhozta Napra várva,
Tágas égbolt ékessége,
Álom Õre, békessége.
 
Vigye hátán, napvilágra, mezõ ölébe,
madár lássa szálljon rája, röpüljenek égre,
égen széllel tovább száll majd, a csillagokba, fel,
csillagok közt csillag legyen, s mindörökre a Naphoz énekel.
 
Esticsillag, égbolt éke,
fáradt vándor reménysége,
Nyugodt álom hû õrzõje,
vezesd álmunk békességre
 
Leszek a csillag, alkony lángja,
Hajnalhozta Napra várva,
Tágas égbolt ékessége,
Álom Õre, békessége.
 
2018.05.29.

Ígéret

Fordulj kedves lovam napszendület felé,
úgyse jövünk többet soha visszafelé.
Messze földre megyek elbujdosok innen,
szép szülőhazámat nem látom meg többet.
 
Fúdd el jó szél fúdd el hosszú útnak porát,
hosszú útnak porát, fakó lovam nyomát.
Jó ló volt a fakó, jó a viselete,
áldja meg az isten aki felnevelte.
 
Álmot hív a hajnal, ígér csengő, halk dal,
útról útra szél kísér
Új nap új ígéret, bujdosásba tévedt,
bús fejem nyugodni tér
 
Porladozik csontja, fekete főd nyomja,
az én bús szívem is csak a bú rongálja.
Árva vagyok árva mint réten a tarló,
kinek ékességét elvette a sarló.
 
Idegen országban idegen emberek,
járok az utcán senkit nem ismerek.
Szólanék hozzájuk de ők nem értenek,
ezen az én szívem de nagyon kesereg.
 
Álmot hív a hajnal, ígér csengő, halk dal,
útról útra szél kísér
Új nap új ígéret, bujdosásba tévedt,
bús fejem nyugodni tér
 
2016.11.23.

Árpádházi Margit Balladája

Néztem az égen kirajzolódó görög éjszakát
Csillagfény tengerében
Jó uram koldusként, vakon kereng a
Hatalmas várnak börtönében
Hová vet sorsom, hiába kérdem
Zsoldosok dúlását meg sem értem
Új hajnal fénye virrad- e még rám?
Vagy becstelenség?
Kolostor- magány?

Látom, a szolganép kínhalált halt
A kincseket adná elő a hadnak
Részeg tivornya lármája zajlik, a prédán
Karddal összemarakodnak
Hová vet sorsom, hiába kérdem
Szép Szülőföldemtől messze tértem
Órák a percek, tán végzetem vár
Vagy becstelenség, kolostor- magány

Zászlók lobogtak, és kürt hangja szólt
Csillagok hulltak, császár vére folyt
Gyűlölettel harsant köznép szava
A Szent Palotába lázadás hatolt
Híveid, Császárné, elfogytanak
Mentsd puszta életed, óvd meg Magad
A zárda mélyén, ha sorsod fordul
Majd újra a trónról hallatszik szavad

Kérlek, Öregisten, áraszd meg a vizet!
Apám ajtajáig vigyen el engemet!
Vigyen el engemet szép szülőhazámba
Lelkemnek e földön nincsen
Nyugovása
Nem lész nyugovása lelkemnek e földön
Tág rónára vágynék, s
Vár aranyos börtön
Segíts, Öregisten! Áraszd meg a vizet!
Puszta szél hazába vigyen el engemet!

2016.11.23.

Hajdútánc

Nosza hajdú, fürge varjú,
Járjunk egy szép táncot!
Nem vagy fattyú, sem rossz hattyú,
Kiálts hát egy hoppot!
Szájad mondjon, lábad járjon
Egy katonatáncot.
Szájad mondjon, lábad járjon
Egy katonatáncot.

Nosza hajdú,
Járjunk egy táncot!
Nem vagy fattyú,
Kiálts hát egy hoppot!
Szájad mondjon,
Egy katonatáncot.
Lábad járjon
Egy katonatáncot.

Nosza Rándulj! hol vagy Vidulj!
Fújd az bagi táncát,
Az emlõjét, az tömlõjét,
Ne kíméld az sípját!
Mert emennek, rossz botjára?
Adta az bal sarját.
Mert emennek, rossz botjára?
Adta az bal sarját.

Nosza Rándulj!
Fújd az bagi táncát,
Az emlõjét,
Ne kíméld az sípját!
Mert emennek,
Adta az bal sarját.
Mert emennek,
Adta az bal sarját.

Hej a hajdúk is úgy élnek,
Ha nem rabolnak is, cserélnek,
Elhajtják az urak marháját,
Megölelgetik a szép leányát
Hej a hajdúk a legények,
Csatában-harcban is serények,
Pogány bánja, fakó féli,
Ha a hajdú kardja eléri!

Nosza hajdú, fürge varjú,
Járjunk egy szép táncot!
Nem vagy fattyú, sem rossz hattyú,
Kiálts hát egy hoppot!
Szájad mondjon, lábad járjon
Egy katonatáncot.
Szájad mondjon, lábad járjon
Egy katonatáncot.

Nosza Rándulj! hol vagy Vidulj!
Fújd az bagi táncát,
Az emlõjét, az tömlõjét,
Ne kíméld az sípját!
Mert emennek, rossz botjára?
Adta az bal sarját.
Mert emennek, rossz botjára?
Adta az bal sarját.

Nosza Rándulj!
Fújd az bagi táncát,
Az emlõjét,
Ne kíméld az sípját!
Mert emennek,
Adta az bal sarját.
Mert emennek,
Adta az bal sarját.

Hej a hajdúk is úgy élnek,
Ha nem rabolnak is, cserélnek,
Elhajtják az urak marháját,
Megölelgetik a szép leányát
Hej a hajdúk a legények,
Csatában-harcban is serények,
Pogány bánja, fakó féli,
Ha a hajdú kardja eléri!

2016.11.23.

Világfutó Szél

Egyszer kértem, szél lettem,
a nagyvilágot értem.
Másszor kértem, víz lettem.
Virág közé befértem.

Víz csókolta virágot,
harmat hajnalt köszöntött,
Szél bejárta világot,
falat, kaput ledöntött.

Megint kértem, tűz lettem,
szél, és nap táplált engem.
Tűzzel égtem, nap lettem,
virág-esőt neveltem.

Virág-eső dallá lett,
hajnalt vitt, és életet.
Tűz új utat keresett,
csillagokkal nevetett.

Csillag leszek, éjjel fénye,
tűz melege, nap reménye,
világfutó szél tavaszon,
vadul, s örökké szabadon,
virágot hoz mező szárnya,
erdőket madárdal járja
szabadon száguldva a széllel
hajnal új világot érlel.

2016.11.23.

A Dudás

Égi bika, láncot szegő,
Éjjel kelő, hajnalt verő,
Két szarva közt, két szemével,
Fényes holdat is öklelő

Fekete, mint éj sötétje
Tűz előtte, láng mögötte,
Legbátrabbnak utat kerít,
Forgandó szél húz fölötte

Hő, kiáltok, hő, kiáltok!
Járva járjon, fogva fogjon!'

Aki dudás akar lenni
Pokolra kell annak menni
Ott kell néki megtanulni,
Hogyan kell a dudát fújni
Ott is csak úgy fújja, fújja,
Benne van a világ búja

Hej, lidércek mulatságában,
Fekete kecske zsákjában
Megszólaló, bűbáj-tevő,
Ürdüngök-fújta dudában

Ott kell annak pokolvártán,
Ármányos közt ember, árván,
Nádsíp szavát, ím, tanulni,
Bűbájolni a dudáján

2016.11.23.

Hej, virágom

Hajnalra pirkan, kürt hangja harsan,
mint víznek árja, indul a sok had,
csillag az égen, fűszál a réten,
nincs annyi, mint a szép lovas sereg.

Mind közt a legszebb, és legvitézebb,
hej, erős a karja, szélsebes lovával,
vágtában immár napnyugatra indul,
kedvesem dalától a föld is megremeg.

Kőfalak mögött még bátor a vére,
gúnyolódik még ma gőgős nyugat népe,
kincse, virága, ajándékul immár
rózsámnak én most véren megveszem.

Hej virágom, virágom,
véget ért jó világom,
messze földön kedvesem,
hej, nyomát fel nem lelem,
egyedül életem-halálom!
Hej virágom, virágom,
véget ért jó világom,
messze földön kedvesem,
hej, nyomát fel nem lelem,
épségben jöjjön vissza azt kívánom.

2016.11.23.

Hunyadi és Kapisztrán Nándorfehérvári Diadaláról

Keresztény Kapisztrán János, ferences barát
Bús Magyarországba indult, hallván sok baját,
Hallván rút széthúzásokról, sok békétlenségről,
Hallván szorongatott népének nagy veszedelméről.

Inkább kőhalommá rontott, hajdan erősség
körbezárva, s kínnal tartva, de halálig védték.
Ország híres kormányzója kardot, páncélt ölt,
S Hunyadi- hadnépével az ostromlott várra tört.

Jó Hunyadi és hős Kapisztrán, vezesd a fegyverünk,
Diadalunkat hozza el éj, vagy itt ér a végzetünk
Három bősz ostrom, aláhulló zászlós vitéz,
Óvd meg, Uram, az nemzetünk!

Keresztény Kapisztrán János, ferences barát
Bús Magyarországon járván, látta sok baját,
Látta rút széthúzását, sok békétlenségét, és
Megsegítésére tette fel a maga életét.

Bátor volt, igaz a harcban, ezrek itták szavát.
Szent históriákban élő, maga is szent barát.
Paraszti hadak élén, puszta kereszt kezében,
S nagy diadalt aratott hű népe az Úrnak nevében.

Jó Hunyadi és hős Kapisztrán, vezesd a fegyverünk,
Diadalunkat hozza el éj, vagy itt ér a végzetünk
Három bősz ostrom, aláhulló zászlós vitéz,
Óvd meg, Uram, az nemzetünk!

Óvd meg, Uram, az nemzetünk!