A keresés eredménye

Senki Nem Figyel

✕
Győztem, de a vesztes én vagyok, lelkemmel fejbe verve
Félek, tudatom lesz így szabadságom mély, szürke verme
Látom, nem látsz, az igazság máshol nyugszik
Cél, dicsvágy és becsszó, mind elteperték
 
Nem kell, hogy megnyugtass, szép szóval elhallgasd
Többet érhetnék, de vágyam csak elporlaszt
 
És a tapsban is próbálj rám figyelni,
Regélném bűneim, hogy lásd, mit hagysz ki
 
Várj, még várj!
Én nem érek ennyit, hazug mit bennem látsz
Talán elringat a hit vakító nagysága
Mégsem fog vissza, hogy szívembe issza magát, mi gonosszá vált
De várj, csak várj!
Én nem érek ennyit, hazug mit most látsz
 
Nem kell hogy megnyugtass, szép szóval elhallgasd,
Többet érhetnék, de vágyam csak elporlaszt
Nem kell hogy elhallgasd, meséidben bújtasd
Hiába lepleznénk, értéktelen múltam
 
Elvakult dicsfény fedi be
műanyag glóriám
Itt benn meg mélyebbre érek a szégyenbe
Bukott királyságom bárgyú trónszékébe
Ott, ahol senki nem figyel rám...
 

Feketén álmodom

✕
Zúg, csak zúg
Az a mérhetetlen zaj
Ami a fejemben járva percről percre
Pánikból épít talajt
 
Ismerjük egymást
Pedig sosem látlak téged
Te aki ártana mindig
A félelem élteti
Nyugtalan életem
Tépi hisz éppen
 
Feketén álmodom
Szavaim némák csaj tátogom,
Hogy
Hadd éljek
Vagy széttépnek
 
Kezeit vállamon
Hordom régóta.
Hány napot tett
Tönkre a fájdalom?
De túl késő már
 
A holnap talán messze van
Talán közelebb mint ahogy hittem
Mi ez a hang
Ha megszűnt segíts majd
Hogy újból a jelent nézzen
 
De te nem hallasz és kezem
Sem ér el
Új helyem lesz e börtön?
Időtlen rettegés lett ez és
Mellkasomra ült az ördög
 
Tűröm hát
De lesz oly tán,
Hogy egy lélegzet sem
Fullaszt már?
 
Senki nem kérdez
Választ adnék
De megfojt az éj
 
feketén álmodom
Szavaim némák csak tátogok
Hogy
Felébressz
De megtéveszt
 
Szám ahogy számolom
Hogy mondd el mégis
Hány napot tett
Tönkre a fájdalom?
De túl késő már
 
Vártam de mégsem
Jöttél még értem
Hogy darabokra törj
S minden rémképem
 
Testet öltsön majd
Újra benned
Valótlan lenne
Minden perce?
 
Álom vagy mégsem
Csak a test nincs ébren?
 
Álom vagy mégsem
Csak a test nincs ébren?
 
Álom vagy mégsem
Csak a test nincs ébren?
 
Álom vagy mégsem
vagy mégsem
vagy mégsem
 
Ennyi hát
A szívverés lelassul, nem pulzál
A mozdulatlanság sem rémiszt
Már
Nem rémiszt már
 
Ennyi hát
Újból érzem
Végül köddé válsz
Köddé válsz
 

Amíg Élek

✕
Itt állok egy helyben, némán,
Szemtől szemben és szívet hurkol,
Hogy amit adnál az utálat ajkán:
Egy csók tőled, hogy porba hulljon
 
Önbecsülésem, büszkeségem
Életemet tönkretennéd,
De te csak keresd a békét lelked mélyén,
Szavaidnak én ma nem hajtok fejet
 
NEM!
 
Ez nem te vagy, s a hazug szavak
Mozgatórugója itt csak a harag,
Amit irigység szült válaszul
Más diadalára halkan, szótlanul
 
Ez nem te vagy, s a hazug szavak
Mozgatórugója itt csak a harag,
Szétfeszít a vágy, hogy rátalálj
Lelkem vesztére, s fogadnál
 
Ha engem kínoz, téged éltet
És gyógyít, hogyha mérgez
Az, ami fáj,
Az, ami rossz,
Az, ami téged, ha szenvedsz, végleg feloldoz
 
És nincs mi jobban jellemez,
Gyűlölköző nagy szerkezet
Az, ami vagy,
Az, amit érsz,
Ami a tükörből visszanéz
 
De várj, mert lesz
Egy hely, ami nem tesz
Különbséget ember között,
A sír mindenkinek örök.
 
Miért nehéz belátnod, hogy félsz?
Önmagad bábját ne tartsd most felém
És szétszed majd, lásd, hogy el kell, hogy ásd
Őszinte éned, de végül csak így jössz rá
 
Ez nem te vagy, s a hazug szavak
Mozgatórugója itt csak a harag,
Amit irigység szült válaszul
Más diadalára halkan, szótlanul
 
Ez nem te vagy, s a hazug szavak
Mozgatórugója itt csak a harag,
Szétfeszít a vágy, hogy rátalálj
Lelkem vesztére, s fogadnál
 
S fogadnál, amíg élek
 

Mintha Nem Tudnám

✕
Mint fehér nyulat a kalapból
Előhúzol, ha magadból
Hiányzik valami, feldobod velem
Azt ami szürke, színessé teszem
 
Kellék vagyok, mert nem igazán kellek,
Te eljátszol velem, én meg elénekellek,
Tudom a végén nekem fog fájni,
De csak így tudok a közeledben állni
 
Naponta eldöntöm, hogy hidegen fogsz ma hagyni,
De, mint rab, akire most fogják kiszabni
A büntetést, én pont olyan nyugodt vagyok mindig, ha rád...
 
Gondolok, mintha nem tudnám,
Te vagy a célom, ami nem vár rám,
Elsorvasztasz lassan engem,
Marék por vagyok a két kezedben
 
Gondolok, mintha nem tudnám,
Mellékszerep, amit nekem szánsz,
Míg én vágyamat áztatom,
Neked csak egy vonás vagyok a vásznadon
 
A sors az ölébe rúgdosott,
Hogy velem játssza a zsarnokot,
De hiába hajtja igába a fejem,
Bilincsben is csak rá, szüntelen...
 
Gondolok, mintha nem tudnám,
Te vagy a célom, ami nem vár rám,
Elsorvasztasz lassan engem,
Marék por vagyok a két kezedben
 
Gondolok, mintha nem tudnám,
Mellékszerep, amit nekem szánsz,
Míg én vágyamat áztatom,
Neked csak egy vonás vagyok a vásznadon
 
Nincs hitem, de nem fáj már,
Nyugtat, amit itt hagytál
Gondolatba égett hangok
Félek, többé mást nem hallok
 
Miért nem szűnik meg bennem...
 
Miért nem szűnik meg bennem,
Ha benned nincs, mi vár...
Miért nem szűnik meg bennem...
Nem tarthat egy helyben
 

Maradj!

✕
Fejem fáj, hideg ráz
Pedig tudtam jól, hogy
néha érsz csak rám
 
Elnémult, régen őrjöngő múlt
Felismerést nyújt, hisz
 
Nem kívánsz engem úgy már
Nem is igen hajlanál rá
Én szívvel hallok
S roppanásig hajlok
 
Most szívesebben hallanék mást
Mellkasodból ordítást
De kongó kamrákat kínálsz
 
Álmokkal sodródnék még
(Álmokkal sodródna)
De örvényként húz le
Meddő ébrenlét
 
Épp, hogy megjöttél
Szárnyat bontott a tél
Fagyba zárt tollam
Rögtön olvadni tér
 
Hol vagy most?
Másnak karját fogva
segítesz tán, hogy
 
ma este
Magát így elveszve
mint én ne érezze?
 
Próbáltam mindenhogy én
(Próbált már mindent)
Ő akkor sem látna
ha a ködje volnék
 
Épp, hogy megjöttél
Szárnyat bontott a tél
Fagyba zárt tollam
Rögtön olvadni tér
 
Épp, hogy megjöttél
Szárnyat bontasz és mész
Bárcsak itt lennél
Örökkön örökké
 
Maradj kérlek még,
maradj kérlek!
 
Hát miért nem maradsz?
Van időnk,
mégis rohansz