Dalszövegek keresése

A legújabb magyar és angol dalszövegek

Találatok száma: 10278

Bús a bús gerlice madár...

1. Bús a bús gerlice madár,
bús a bús gerlice madár.
Ej, de én búsabb vagyok annál,
de én búsabb vagyok annál, csuhajja!
 
2. Rég megmondtam, bús gerlice,
rég megmondtam, bús gerlice,
ej, ne rakj fészket út szélire.
Aj, lala, lala lala, la la la...
 
3. Mer' az úton sokan járnak,
mer' az úton sokan járnak,
ej, a fészkedre rátalálnak.
Aj, lala, lala lala, la la la...
 
4. Rakjál fészket az erdőbe,
rakjál fészket az erdőbe,
ej, sűrű erdő közepébe.
Aj, lala, lala lala, la la la...
 
5. Száraz fának tetejébe,
száraz fának tetejébe,
ej, vagy a szívem közepébe,
vagy a szívem közepébe, csuhajja.
 

Az én bús rózsámér’ mit nem cselekednék...

1. Az én bús rózsámér’ mit nem cselekednék,
az én bús rózsámér’ mit nem cselekednék,
Tiszából a vizet kanállal kimerném,
Aj, lala, lala lala, la la la…
 
2. Tisza fenekéről apró gyöngyöt szednék,
Tisza fenekéről apró gyöngyöt szednék,
az én bús rózsámnak gyöngybokrétát kötnék,
Aj, lala, lala lala, la la la…
 
3. Tisza fenekéről apró gyöngyöt szedtem,
Tisza fenekéről apró gyöngyöt szedtem,
az én bús rózsámnak gyöngybokrétát köttem,
Aj, lala, lala lala, la la la…
 
4. Élnék, élnék, ej, de nem élhetek,
élnék, élnék, ej, de nem élhetek,
mer’ az irigyeim élni nem engednek,
Aj, lala, lala lala, la la la…
 

Napom, napom, fényes napom / Márkod felé homályba borult az ég / Csendesen folyó víz

Kacsó Hanga Borbála:
 
1. Napom, napom, fényes napom,
napom, napom, fényes napom.
Homályba borult csillagom,
Homályba borult csillagom.
 
2. Tü csillagok, ragyogjatok,
Tü csillagok, ragyogjatok!
Felettem gondolkozzatok,
Felettem gondolkozzatok.
 
3. Napom, napom, fényes napom,
ne süss mindig homályoson!
Ne süss mindig homályoson,
süss még egyszer világoson!
 
~*~
 
1. S Márkod felé homályba borult az ég,
Márkod felé homályba borult az ég.
Már megbocsáss, édes hazám, Marosszék,
már megbocsáss, édes hazám, Marosszék.
 
2. Én Istenem, jaj, de nagyot vétettem,
még az ég is gyászba borult felettem.
S az is azért borult gyászba felettem,
mer' elhagyott, kit igazán szerettem.
 
3. Mostoha volt, mostoha (ja)az világ is,
száraz földben elhervad a virág is.
 
~*~
 
Nyitrai Marianna:
 
1. Oj, csendesen folyó víz
télbe' megaluszik.
Oj, csendesen folyó víz
télbe' megaluszik.
 
2. Oj, télbe' megaluszik,
nyárba' megmelegszik.
Oj, de az én szívem
soha meg nem nyugszik.
 
3. Mind éjjel, mind nappal
örökre bánkodik.
Mind éjjel, mind nappal
örökre bánkodik.
 
4. Oj, szerelem, szerelem,
átkozott gyötrelem,
Mér' nem termettél meg
minden fa tetejen.
 
5. Jobb vóna, ne vónék,
vaj folyóvíz vónék!
Jobb vóna, ne vónék,
vaj folyóvíz vónék!
 
6. De ha folyóvíz vónék,
bánatot nem tudnék.
Hegyeken-vőgyeken
zengedezve járnék.
 
7. Hegyeken-vőgyeken
zengedezve járnék,
az magos martokon
porondot hajtanék.
 
8. De az magos martokon
lagymatagot mosnék.
Szomjú madaraknak
innok adogatnék.
 

Ne menj, szívem

1. Ne menj, szívem, bujdorgásra,
egyik ajtóról a másra.
Arra nagy idegenségre,
arra nagy idegenségre.
 
2. Idegennek, jövevénynek,
nincsen bücsüje szegénnek.
Idegen vagy, jövevény vagy,
nincsen böcsüd, mer' szegén vagy.
 
~*~
 
1. Én kimenék küskertömbe virágom nézni,
ám elütte az őszi harmat virágom színjét.
 
2. Rétta sétál küs gőrlice sárga lábával,
Sárga lába, ződ e szárnya, jaj be gyöngyön járja!
 
3. Megszólítám, küs gerlice, há’ fülyemilye,
Fülyemilye az én szeretőm, olyan szerelmes.
 
4. Gyer’ bé, gyer’ bé, édes rózsám, légy aranyalmám!
Nem menek én, kedves szüvem, mer megutáltál.
 
5. Ugyan megnézd, édes rózsám, kit választottál,
Tiszta víznek színye alatt mérget ne igyál!
 
~*~
 
3. Bolyong elmém, mint a felyhő,
hull a könnyüm, mint az eső.
Nem kap helyt szüvem magának,
illyen sorsa az árvának.
 
4. Akár lássak, akár se mást,
úgy megúntam a bódorgást
A bódorgást, a bújdosást,
az idegen fődön lakást.
 

Vásárban

Gyékényes, abroncsos alföldi szekér,
Honnan cipel a sors - s e három egér?
Hoztál-e pirosló új búza-magot?
Mezők üde lelkét: friss széna-szagot?
 
Odakünn már, úgy-e, megért a kalász?
Rét gyapja lenyirva; foly a takarás;
Boglyák tetejéről egy-egy suta gém
Néz szét aratóknak vidám seregén?
 
Rég nem látta bizony vidámnak e nyájt,
Minden nyara - új seb - a régire fájt:
De talán most e nagy mezei jószág
Áldást hoz az egyszer: szép Magyarország.
 
Legyen is, legyen is megáldva e föld
- Isten maga telke - mint rég ezelőtt,
Mikor én is 'markot hajtani' kezdtem,
S nem sikerűlt, bárhogy s mint igyekeztem.
 
Így - vézna, ügyetlen testi dologra -
Adtam fejem a bölcs tudományokra,
Barázda helyébe' szántván sorokat,
Nem kérkedem ezzel, mert azt se sokat.
 
De, hogy a mezőt, az anyatermészet
Kebelét elhagytam, sajog egy érzet,
Holtig sajog itt benn, - s tüzesebben vér
Láttodra, te búzás alföldi szekér.
 

Gyere velem katonának / Hazám, hazám, csendes hazám

1. Gyere velem katonának, hallod-e,
gyere velem katonának, hallod-e.
 
2. Hét esztendő nem a világ, hallod-e,
hét esztendő nem a világ, hallod-e.
 
3. Sem nem kapálsz, sem nem aratsz, hallod-e,
sem nem kapálsz, sem nem aratsz, hallod-e.
 
4. Katana leszek, míg a világ világ lesz,
míg az égen két ragyogó csillag lesz.
 
5. Míg az égen két ragyogó csillag lesz,
s míg a holdnak egyik fele sarló lesz.
 
~*~
 
1. S hazám, hazám, csendes hazám,
bárcsak határid láthatnám!
Látom füstjét, de csak elig,
az ég alatt zengedezik.
 
2. Az ég alatt, a föld színjén
olyan árva nincsen, mind én.
Az én alatt, a föld színjén,
olyan árva nincsen, mind én.
 
3. Árvaságimat se bánom,
csak apám, anyám sajnálom.
Árvaságimat se bánom,
csak apám, anyám sajnálom.
 
4. Testvér, mikor az úton jársz,
szíved fáj-e, ingem nem látsz?
De ha fáj es, mit tudsz tenni,
egyszer ennek így kell lenni.
S de ha fáj es, mit tudsz tenni,
egyszer ennek így kell lenni.
 

Megyek az úton lefelé / Repülj madár, repülj

1. S megyek az úton lefelé,
senki se mondja, gyere bé.
Megyek az úton lefelé,
senki se mondja, gyere bé.
 
2. S egyedül lakom egy házban,
titkos bánat szobájában.
Egyedül lakom egy házban,
a búbánat szobájában.
 
3. S jaj, hogy kell tőled megválnom,
kedvemre termett virágom.
Mutattad, hogy mint szerettél,
engem jobban mindenkinél.
 
4. S elmennél-e, itthagynál-e,
szíved értem nem fájna-(j)e?
Elmennél-e, s itthagynál-e,
szíved értem nem fájna-(j)e?
 
5. S adjon Isten mindennek jót,
mer' az enyém csak bánat volt.
Jót kívánok a világnak,
mindenkinek jót magának.
S jót kívánok a világnak,
mindenkinek jó magának.
 
~*~
 
1. Repülj madár, repülj,
Menaságra repülj!
Édes galambomnak
gyenge vállára ülj!
 
2. Vidd el madár, vidd el,
levelemet vidd el.
Apámnak s anyámnak,
jegybéli mátkámnak.
 
3. S ha kérdi, hogy vagyok,
mondjad, hogy rab vagyok.
Szerelemtömlöcben
térdig vasban vagyok.
 
4. Rab vagy, rózsám, rab vagy,
én meg beteg vagyok.
Mikor eljössz hozzám,
akkor meggyógyulok.
 
Repülj madár, repülj,
Menaságra repülj!
Édes galambomnak
gyenge vállára ülj!
 
S ha kérdi, hogy vagyok,
mondjad, hogy rab vagyok.
Szerelemtömlöcben
térdig vasban vagyok.
 

Moldvai csángó altató

1. Lilibe lilibe, likas tekenőbe,
likas tekenőbe, rongyos keszkenőbe,
s egész falu apád, csak egy nem vót apád,
csak egy nem vót apád, az es keresztapád.
 
2. Jobb lett lenne, szívem, híredet, nevedet,
híredet, nevedet ne hallottam lenne,
híredet, nevedet ne hallottam lenne,
talán esztendőkkel többet éltem lenne.
 
3. Szép fekete hajam meg nem őszült lenne,
gyenge piros orcám meg nem hervadt lenne,
gyenge piros orcám meg nem hervadt lenne,
két fekete szemem ki nem sírtam lenne.
 
4. S ne higgy e legénynek tüzes e lelkinek,
mert meg bírja csalni gyermekét embernek,
zurgó mogyoróval, csattogó gyióval,
keskeny szalagjával, sűrű hazugsággal.
 
5. Fúdd el, jó szél, fúdd el búmat, bánatimat,
víz alá mentével, szélnek felfúttával
fúdd el a hegyeket a nagy erdőn által,
a széles vizeket keskeny pallón által.
 
6. Fúdd bé édesemnek forró kebelibe,
hadd szálljon szüvire, hogy meghaljon véle!
Mégse fúdd szegénynek nagy keserveire,
hagyj békét szegénynek, hadd éljen kedvire!
 
Lilibe lilibe, likas tekenőbe,
likas tekenőbe, rongyos keszkenőbe,
s egész falu apád, csak egy nem volt apád,
s csak egy nem volt apád, az es keresztapád.
 

Hit

Bizonyosabb nekem a repülő koffer
mint a fizika tételei
valóságosabb Mária mennybemenetele
mint a nők egyenjogúsága
az én hitem ott végződik
ahol a brosúrák elkezdődnek
az én hitem ott kezdődik
ahol Lázár felkel és jár
 

Fúdd el jó szél... / Téli-nyári laboda...

1. Fúdd el jó szél, fúdd el
hosszú útnak porát.
Hosszú útnak porát,
kicsi leánkám búját.
||: Háj dáj háj dáj, háj dáj háj dáj
kukulj el e. :||
 
2. S úgy elkukulj el e,
mint a nyúl a fűbe'.
Mint a nyúl a fűbe',
s e halacska vízbe'.
||: Háj dáj háj dáj, háj dáj háj dáj
kukulj el e. :||
 
3. S úgy elkukulj el e,
anyámnak leánkája,
mint a madár az ágon,
s a fecske a ágon.
||: Háj dáj háj dáj, háj dáj háj dáj
kukulj el e. :||
 
~*~
 
1. Téli-nyári laboda,
szürke lovas katona.
||: Katonának Kata kell,
s a lovának patkó kell. :||
 
2. Le az úton, le-le-le,
leverocska levele.
||: Fel az úton, fel-fel-fel,
kell szép legény, kell-kell-kell. :||
 
3. Adj istenem, adj egyet,
sohasem kérek többet.
||: Adj egy szépet, s adj egy jót,
s adj egy ügyibe valót! :||
 
4. Azért vagyok lenbimbó,
hogy szeressen a bíró.
||: Azért vagyok lenvirág,
hogy szeressen a világ! :||
 

Altató

1. S fúdd el jó szél, fúdd el hosszú útnak porát,
hosszú útnak porát, kicsiny lánykám búját.
Hájdá, hájdá, hájdájál el.
 
2. Cserefát égetek, gyermeket rengetek,
cserefának füstje kihozta könnyemet.
||: (E) kukulj, kukulj, kukuljál el! :||
 
3. S fúdd el jó szél, fúdd el hosszú útnak porát,
édesem kebelibe mérges mirigyekvel.
Hej, de mérges mirigyekvel dögöljön meg tőle.
Hájdá, hájdá, hájdá, kukuljál el,
Hájdá, hájdá, kukuljál el!
 
4. S kukuljál el mamának bubája,
s úgy elkukulj, mint e madár ez ágon,
Hej, de mint e madár ez ágon s a fecskék e házon.
(E) kukulj, kukulj, kukuljál el,
Hájdá, hájdá, hájdájál el!
 
5. S úgy elaludjál, mint a nyúl a fűben,
s mint a nyúl a fűben s e halacska a vízben.
(E) kukulj, kukulj, kukuljál el,
Hájdá, hájdá-hájdá, hájdá, kukuljál el!
 
6. Menj el kutya, menj el, ne edd meg e lánykát,
menj el kutya, menj el, ne edd meg e lánykát!
(E) s kukulj, kukulj, kukuljál el,
hájdá, hájdá-hájdá, hájdá, kukuljál el,
(e) s kukulj, kukulj, kukuljál el!
 

Mária altatója

1. Kimenék én ajtóm elejébe,
Föltekinték nagy magos mennyekbe.
 
2 .Nyitva látám mennyeknek kapuját,
S nyitva látám mennyeknek kapuját.
 
3. Nyitva látám mennyeknek kapuját,
S azon belül mennyeknek ajtóját.
S azon belül egy kerek asztalkát.
 
4. S azon vala egy rengő bölcsőcske,
Bölcső mellett asszonyunk, Mária.
 
5. A lábával rengetgeti vala,
S a szájával fúddogálja vala:
 
6. ||: 'Aludjál el, Istennek báránya,
Szeretetből jöttél a világra.' :||
 

Rengesd uram a gyermeket

1. ||: Rengesd uram a gyermeket,
hadd menjek a bálba,
mert ott vannak az asszonyok
holtig mulatságba'! :||
 
2. Egy szép legén elöl járja,
itt az ifjúk tánca,
s az én sánta kicsi kecském
fél lábával járja.
 
3. Járjad, járjad kicsi kecském,
majd megjő a lábad!
Járjad, járjad kicsi kecském,
majd megjő a lábad!
 
4. ||: Mind kifeslett a pendelyik
sok kuporgotásba,
mind kimeredett a szemik
sok kukucsilásba. :||
 
||: Rengesd uram a gyermeket,
hadd menjek a bálba,
mert ott vannak az asszonyok
holtig mulatságba'! :||
 
||: Mind kifeslett a pendelyik
sok kuporgotásba,
mind kimeredett a szemik
sok kukucsilásba. :||
 

Csángó altatódal

1. Fúdd el nagy szél, fúdd el
hosszú útnak porát,
hosszú útnak porát,
kicsi bubám búját!
Nyugulj, nyugulj,
nyugulj, nyugulj,
anyámnak bubája!
 
2. Mert olyan istenvertek vagyunk,
anyámnak bubája,
apád a temetőbe',
magad a bücsűbe'.
Nyugulj, nyugulj,
nyugulj, nyugulj
anyámnak árvája!
 
3. Cserefát égetek,
gyermeket rengetek.
Nyugulj, nyugulj,
nyugulj, nyugulj
anyámnak árvája!
 
4. Cserefának füstje,
gyermeknek bőgése
kihozta a könyvemet,
megette a szüvemet.
Nyugulj, nyugulj,
nyugulj, nyugulj
anyámnak árvája!
 
5. Olyan szépen nyugulj
anyámnak bubája,
anyámnak bubája!
 

Moldvai csángó altató

1. Lilibe lilibe, likas tekenőbe,
likas tekenőbe, rongyos keszkenőbe,
s egész falu apád, csak egy nem vót apád,
csak egy nem vót apád, az es keresztapád.
 
2. Jobb lett lenne, szívem, híredet, nevedet,
híredet, nevedet ne hallottam lenne,
híredet, nevedet ne hallottam lenne,
talán esztendőkkel többet éltem lenne.
 
3. Szép fekete hajam meg nem őszült lenne,
gyenge piros orcám meg nem hervadt lenne,
gyenge piros orcám meg nem hervadt lenne,
két fekete szemem ki nem sírtam lenne.
 
4. S ne higgy e legénynek tüzes e lelkinek,
mert meg bírja csalni gyermekét embernek,
zurgó mogyoróval, csattogó gyióval,
keskeny szalagjával, sűrű hazugsággal.
 
5. Fúdd el, jó szél, fúdd el búmat, bánatimat,
víz alá mentével, szélnek felfúttával
fúdd el a hegyeket a nagy erdőn által,
a széles vizeket keskeny pallón által.
 
6. Fúdd bé édesemnek forró kebelibe,
hadd szálljon szüvire, hogy meghaljon véle!
Mégse fúdd szegénynek nagy keserveire,
hagyj békét szegénynek, hadd éljen kedvire!
 
Lilibe lilibe, likas tekenőbe,
likas tekenőbe, rongyos keszkenőbe,
s egész falu apád, csak egy nem volt apád,
s csak egy nem volt apád, az es keresztapád.
 

Várj madárka (Túl a vízen...)

1. ||: Túl a vízen egy kosár,
abban lakik egy madár. :||
Abban lakik egy madár,
aki engem rég, hogy vár. :||
 
2. ||: Várj madárkám, várj, várj, várj,
este hozzád megyek már. :||
||: Megvizsgálom szívedet,
véle szeretetedet. :||
 
3. ||: Túl a vízen zörgős malom,
ott őröl az én galambom. :||
||: Ott egyebet nem őrölnek,
csak bút, s bánatot eleget. :||
 
4. ||: Nékem is van egy bánatom,
oda viszem, lejártatom. :||
||: Két szem búza, kettő rozs,
felöntöttem, járja most. :||
 
5. ||: Én Istenem, halálom,
nem ér engem az álom. :||
||: Mert az álom nyugodalom,
s a szerelem szívfájdalom. :||
 

Minden

[Verse 1]
Én vagyok minden, ne keress mást
Bocsi, hogy késtem, de így nagyobb lesz a hatás
Én vagyok minden, csak hallgass többet
Csak hallgass sötétben, most pihentesd a szemed
Te kutya ez nem rap, de még csak pop se
Ne zárj egy dobozba, úgysem férek el benne
Nem mondom, hogy bánt, hogyha bealudtatok rajtam
A jobb füleden fekszel, mert a balba belemásztam
Én vagyok minden, amit megköpködtem régen
Te azt sem tudom, hogy hol vagy, nem is kerestelek sosem
Nem tudtál már újhoz nyúlni, csak egy sablon karakterhez
Most meg folyton rám mutogatsz, pedig megmondtam, hogy baj lesz
 
[Bridge]
Jó lesz majd minden, csak még fekszek itt egy picit
Rajtam esel át, mikor keresel más valakit
Anya mindig tart tőle, hogy túl sokat stresszelek
De csak ti vagytok itt, úgyhogy legalább nyugodt lehetek
 
[Chorus]
Ez is túl szép
Minden szavam húzd szét
Keresd a tűt, keress pénzt, keresd a gyengét
Ez is túl jó, hogy velem várd meg a végét
Gyerünk, válts, válts
Felgyújtom a mélyét
Ez is túl szép
Minden szavam húzd szét
Keresd a tűt, keress pénzt, keresd a gyengét
Ez is túl jó, hogy velem várd meg a végét
Gyerünk, válts, válts
Felgyújtom a mélyét
 
[Verse 2]
Én vagyok minden, csak te nem tudsz megnevezni
Végre egy szám, ahol már nem utal rád semmi
Végre én is jól vagyok így, hogy már minden lettem
Végre nem copyzok senkit, mások copyznak le engem
Végre elhiszem, hogy nézel
Végre megértem, hogy van mit
Végre ti sem akarjátok, hogy most megnevezzek bárkit
Szorongani kéne, de még arra sincsen időm
Most beszéljünk kicsit arról, hogy nem beszélünk semmiről
 
[Bridge]
Ez olyan komplex lett, hogy nem fejted meg sosem
Ássunk mélyre együtt, ássunk mélyre bennem
Ne hasonlítgass máshoz, itt összeértek a körök
Mindennek idő kell hozzá, hogy mindennek nevezhessük
 
[Chorus]
Ez is túl szép
Minden szavam húzd szét
Keresd a tűt, keress pénzt, keresd a gyengét
Ez is túl jó, hogy velem várd meg a végét
Gyerünk, válts, válts
Felgyújtom a mélyét
Ez is túl szép
Minden szavam húzd szét
Keresd a tűt, keress pénzt, keresd a gyengét
Ez is túl jó, hogy velem várd meg a végét
Gyerünk, válts, válts
Felgyújtom a mélyét
 

A zöld, a bíbor és a fekete

Kereslek néptelen utakon, de csak a semmi vár
Dörögve zúgnak a betonon lánctalpas éjszakák
Falakról bámul az unalom, csak a csend szól rám
Csillagok hullnak, születnek újak és te messze jársz.
 
Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden, legyen az álmod,
Legyen az álmod szép.
 
Állok a felnyitott hidakon zavaros víz fölött
Kereslek túltömött buszokon, bezárt ajtók mögött
Állok ott ahol a szobád van, bíbor köd szitál
Csillagok hullnak, születnek újak és te messze jársz.
 
Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden legyen az álmod szép.
 
Játszd el a dalt ami sose szólt, vedd fel a fehér gitárt
Játszd el régi húrokon az utolsó utazást
Idegen árnyak a színpadon, folyik a show tovább
Csillagok hullnak, születnek újak és te messze jársz.
 
Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden, legyen az álmod szép.
 
Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden, legyen az álmod szép
Legyen az álmod szép.
 

Szívpörkölt

Azzal kezdem, széthasítlak
Másnak kevés, nekem sok vagy
Széjjel szedlek, összeraklak
Mint egy rejtvényt megoldalak
Nincs értelme, ne gondolkodj
Nő legyél csak, nincs más dolgod
Ül és okos, helyén marad
Megeheted ami marad!
 
Szívpörkölt - kész vagyok!
 
Szívpörkölt - kész vagyok!
 
Szívpörkölt - kész vagyok!
 
Szívpörkölt - kész vagyok!
 
Öltöztetlek, elhalmozlak,
Ruha nélkül tiszta hús vagy
Most már késő, elvettelek,
Ha így megy tovább mennybe megyek
Mosogatok, takarítok,
Horoszkópot csináltatok
Ahol sírok senki se lát
Foltozhatom az aurád
 
Szívpörkölt - kész vagyok!
 
Szívpörkölt - kész vagyok!
 
Szívpörkölt - kész vagyok!
 
Szívpörkölt - kész vagyok!
 
Szívpörkölt - kész vagyok!
 

Visz A Vérem

Refrén:
 
Milo:
Visz a vérem
Jah,nincs mitől félnem
Azt mondják végem,
Csak most kezdem,nézd meg!
 
Peti:
Visz a vérem
Jah,nincs mitől félnem
Azt mondják végem,
De visz a szívem
 
Kaszinó,kocka
Ti meg lesztek lopva,
Álljatok sorba,
Beleviszlek a rosszba,
Ahha,ez a jég,nem a kocka
Szememmel szúrom,már libben a szoknya,
Mer' ez vagyok én,
Egy parafenomén,
Meglátod a végén,
Ki lesz fenn a tetején,
Nem úgy,mint az elején,
Mikor nevettek a trén,
De most figyelj haver,
Mer' most jön a refrén,csók
 
Refrén:
Milo:
Visz a vérem
Jah,nincs mitől félnem
Azt mondják végem,
Csak most kezdem,nézd meg!
 
Peti:
Visz a vérem
Jah,nincs mitől félnem
Azt mondják végem,
De visz a szívem
 
Spacc:
Pörgök,pörgök,
A piától már csörgök,
Még egy körrel töltök,
Mögöttem az ördög,
Bírom én a trét,
Ezerrel szórom a lét,
Az életem a tét,
Olyan,mintha nem is lenne féék,
Én csajok között pakolom a zséét,
És,és kérek még,
Tudod soha nem elég,
Mert ilyen ez a biznisz,
És messze a vég,
Prrrrrrrr
 
Bruno:
A város még ébren,
Megyünk egész éjjel,
Mögöttünk égjen,
Minden a térben,
A pisztoly a kézben,
Szólj,hogyha készen,
Találkozzunk délben a téren,
Miénk az éden,
Mert a seriff térden,
Együtt így négyen,
Állunk az élen,
Most is úgy éppen,
Úszunk a pénzben,
Nagyon úgy látszik,
Hogy nem halunk éhen
 
(MANUEL)
Manuel:
Itt a seriff,itt a seriff,
Mi a fasz van?
Mindenki vár,
Én meg mindenemet raktam fel!
Nem maradok lent,
Tesó nem maradok lent
Nem,nem,nem,nem
Kotyog a Tchibo
Al Pacino minden Migos
Lámpa piros,
Belemelegedek,Bilincs a kezeteken,
Mindenki tudja a nevem,
A régi terepemen,
Látom,hogy utáltok,
A fejeteken
 
Refrén 3x:
Visz a vérem
Jah,nincs mitől félnem
Azt mondják végem,
Csak most kezdem,nézd meg!
 
Visz a vérem
Jah,nincs mitől félnem
Azt mondják végem,
De visz a szívem
 

Kezes - Hora

1. Túl a vízen egy kosár,
benne lakik egy madár.
||: Jaj, Istenem, de nagy kár,
hogy az ingem meg nem vár. :||
 
2. Várj meg ingem, te madár,
mert magadra maradál!
||: Csirip, csirip, te madár,
mert magadra maradál. :||
 
3. Ha te ingem meg nem vársz,
örökké magadban jársz.
||: Csirip, csirip, te madár,
örökké magadban jársz. :||
 
~*~
 
1. Túl a vizen Gerencsén,
kilencen egy kemencén.
||: Túl a vizen e nádba,
ángyom mellett ez ágyba. :||
 
2. Túl a vizen egy malom,
Ott kaszál ez angyalom.
||: Ott kaszál ez angyalom,
centárszíju derekán. :||
 
3. Centárszíju derekán,
nem hajlik e fű után.
||: Annak meg kell hajlani,
füvet le kell kaszálni. :||
 
~*~
 
1. Hazám, hazám, csendes hazám,
bárcsak határid láthatnám!
||: Látom füstjét, de csak alig,
hogy az égen lengedezik. :||
 
2. Az ég alatt a főd színjén,
olyan árva nincsen, mit én.
||: Az ég alatt a főd színjén,
olyan árva nincsen, mit én. :||
 
3. Testvér, mikor az úton jársz,
szíved fáj-e, ingem nem látsz?
||: Hogyha fáj is, mit tudsz tenni,
mikor ennek így kell lenni. :||
 
4. Mikor ennek így kell lenni,
ketten két útra indulni.
Meg kell egymást próbálani,
meg kell egymást próbálani.
Úgy elválunk mi egymástól,
mint a lapi az ágától.
 
~*~
 
1. ||: Felsütött a nap sugára
Minden ember ablakára. :||
||: Jaj, Istenem, mi az oka,
az enyémre nem süt soha? :||
 
2. ||: Mintha meg lennék átkozva,
az Istentől ostorozva. :||
||: Vagy anyámtól, vagy apámtól,
vagy a legelső babámtól. :||
 
3. ||: Babám, babám, kedves babám,
több átkot ne kiálts re(j)ám! :||
||: Elég átok alatt vagyok,
az idegen földön vagyok. :||
 
~*~
 
1. ||: Mikor kicsi le(j)ány voltam,
zabaratni járogattam. :||
||: Markot hajtani nem tudtam,
szeretőt tartani tudtam.
Fáj, fáj, fáj a szívem, fáj. :||
 
2. ||: Fáj a szívem fejérre,
fejér bundás legényre. :||
||: Fáj a szívem kiváltképp
két fekete szemedért.
Fáj, fáj, fáj a szívem, fáj. :||
 
3. ||: Fáj a szívem fejérre,
fejér bundás legényre. :||
||: Fáj a szívem fetekére,
fekete bundás legényre.
Fáj, fáj, fáj a szívem, fáj. :||
 
4. Fáj a szívem kiváltképp
két fekete szemedért. :||
||: Fáj a szívem, hogyne fájna,
mikor annyi bánat járja?
Fáj, fáj, fáj a szívem, fáj. :||
 

Túl e vizen Gerencén

1. (e) Túl e vizen Gerencén,
kilencen egy kemencén.
Túl e vizen e nádba',
ángyom mellyett ez ágyba'.
 
2. (e) Túl e vizen egy malom,
s ott kaszál ez angyalom.
S ott kaszál ez angyalom,
centárszívú derekán.
 
3. (e) Centárszívú derekán,
nem hajlik e fű után.
S annak meg kell hajlani,
füvet le kell kaszálni.
 
4. (e) Füvet le kell kaszálni,
s ott meg kell es aszalni.
S aztat meg kell aszalni,
kapicába bérakni.
 

Hazám, hazám

Mint száműzött, ki vándorol
A sűrű éjen át,
S vad förgetegben nem lelé
Vezérlő csillagát,
Az emberszív is úgy bolyong
Oly egyes-egyedül,
Úgy tépi künn az orkán,
Mint az önvád itt belül
 
Csak egy nagy érzés éltetett
Sok gond és gyász alatt
Hogy szent hazám és hős nevem
Szeplőtlen megmarad.
 
Most mind a kettő orvosra vár,
S míg itt töprenkedem,
Hazám borítja szemfödél
S elvész becsületem!
 
Hazám, hazám, te mindenem!
Tudom, hogy életem neked köszönhetem.
Arany mezők, ezüst folyók
Hős vértől ázottak, könnytől áradók.
Sajgó sebét felejti Bánk,
Zokog, de szolgálja népe szent javát.
 
Magyar hazám, te mindenem!
Te érted bátran meghalok,
Te szent magyar hazám!
 

Fúdd el nagy szél, fúdd el...

1. Fúdd el nagy szél, fúdd el, hosszú útnak porát,
hosszú útnak porát, kicsi bubám búját.
Lülübe-lülübe, likas tekenyőbe,
likas tekenyőbe, rongyos lepedőbe.
 
2. Aludjál, aludjál, anyámnak bubája,
mer’ szerelem áltól jöttél a világra.
Oly szépen aludjál, mind a nyúl a fűbe,
mind a nyúl a fűbe, halacska a vízbe.
 
3. Cserefát égetek, gyermeket rengetek,
cserefának füstje kihozta könyvemet.
Cserefának füstje kihozta könyvemet,
gyermekem sírása szakajsza szüvemet.
 

Érik, érik a cseresnye

1. Érik, érik a cseresnye,
kondorodik a levele, hej, hej, hej.
Minél inkább kondorodik,
annál inkább pirosodik, hej, hej, hej.
 
2. Megfogtam az ökör szarvát,
szántsam fel e kertem (alját), hej, hej, hej.
Hogy ne nőjjön gyalog bodza,
gyalog bodza kerti rózsán, hej, hej, hej.
 
3. Kerti rózsám hajlonkozik,
én szeretőm gondolkozik, hej, hej, hej.
Minél inkább gondolkozik,
annál inkább pirosodik, hej, hej, hej.
 

Mese arról, ki hogyan szeret

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa
 

Feküdj ide

Feküdj ide mellém,
Én itt maradok.
Lehet fel se kelek,
Többet nem is akarok.
 
Feküdj ide rám,
Ne mondj semmit.
Nem is kell,
Ne mondd el, hogy mennél innen valahova el
 
Feküdj ide mellém,
Én itt maradok.
Lehet fel se kelek,
Többet nem is akarok.
 
Feküdj ide rám,
Ne mondj semmit.
Nem is kell,
Ne mondd el, hogy mennél innen valahova el
 
Balenciaga, Balenciaga,
Most megvan mindenem
Mégis így vagyok magamban,
Lehet bennem van a hiba,
Lehet én vagyok a rossz,
Lehet nem véletlenül gyötörnek pánikrohamok.
Én sokat néztem magamba
És hidd el,
Próbáltam megváltozni
És azt is hittel,
Mondtam itt van a szívem,
Nem kell csak vidd el,
Kidobhatod a picsába
Ha egy friss kell.
 
De nekem soha nem kellett
Semmire gyógyszer,
Ha fájt is valami magától múlt el.
Vagy az is lehet,
Hogy nekem a múlt kell.
Benne vagyok a múltamba,
Sose múlt el.
 
Harmat és pókok,
Váltanak csókot.
Fekszem a fűben.
 
Feküdj ide mellém,
Én itt maradok.
Lehet fel se kelek,
Többet nem is akarok.
 
Feküdj ide rám,
Ne mondj semmit.
Nem is kell,
Ne mondd el, hogy mennél innen valahova el
 
Feküdj ide mellém,
Én itt maradok.
Lehet fel se kelek,
Többet nem is akarok.
 
Feküdj ide rám,
Ne mondj semmit.
Nem is kell,
Ne mondd el, hogy mennél innen valahova el
 
Feküdj ide mellém,
Én itt maradok.
Lehet fel se kelek,
Többet nem is akarok.
 
Feküdj ide rám,
Ne mondj semmit.
Nem is kell,
Ne mondd el, hogy mennél innen valahova el
 
Feküdj ide mellém,
Én itt maradok.
Lehet fel se kelek,
Többet nem is akarok.
 
Feküdj ide rám,
Ne mondj semmit.
Nem is kell,
Ne mondd el, hogy mennél innen valahova el
 
Balenciaga
 

Lülübe, lülübe

Lülübe, lülübe, likas tekenyőbe,
likas tekenyőbe, rongyos lepedőbe,
likas tekenyőbe, rongyos lepedőbe,
likas tekenyőbe, rongyos lepedőbe.
 
Egy anyád, két apád,
csak egy nem volt apád,
||: csak egy nem volt apád,
az es keresztapád. :||
 
Lülübe, lülübe, likas tekenyőbe,
likas tekenyőbe, rongyos lepedőbe.
Mama elalíssa, 'z angyal felebreszti,
mama elalíssa, 'z angyal felebreszti.
 
Lülübe, lülübe, likas tekenyőbe,
likas tekenyőbe, rongyos lepedőbe,
likas tekenyőbe, rongyos lepedőbe,
likas tekenyőbe, rongyos lepedőbe.
 

A gólya

Sokféle a madár, s egyik ezt, másik azt
Leginkább kedveli,
Ezt ékes szólása, amazt pedig tarka
Tolla kedvelteti.
Kit én választottam, a dal-mesterséghez
Nem ért az a madár.
S egyszerű, mint magam... félig feketében,
Félig fejérben jár.
 
Nekem valamennyi között legkedvesebb
Madaram a gólya,
Édes szülőföldem, a drága szép alföld
Hűséges lakója.
Tán ezért szeretem annyira, mert vele
Együtt növekedtem;
Még mikor bölcsőmben sírtam, ő már akkor
Kerepölt fölöttem.
 
Vele töltöttem a gyermekesztendőket.
Komoly fiú valék.
Míg társim a hazatérő tehéncsordát
Estenként kergeték:
Én udvarunkon a nádkúp oldalánál
Húztam meg magamat,
S némán szemléltem a szárnyokat-próbáló
Kis gólyafiakat.
 
És elgondolkodtam. Jól tudom, az gyakran
Fordult meg fejembe':
Miért hogy az ember nincs úgy, mint a madár,
Szárnyakkal teremtve?
Csak a messzeséget járhatni meg lábbal
S nem a magasságot;
Mit ér nekem, mit a messzeség? mikor én
A magasba vágyok.
 
Fölfelé vágytam én. Ah, ugy irigyeltem
Sorsáért a napot,
A föld fejére ő tesz világosságból
Szőtt arany kalapot.
De fájt, hogy estenkén megszúrják... mert hiszen
Foly keblébül a vér;
Gondolám: hát így van? hát aki világít,
Ilyen jutalmat nyér? - -
 
Kívánt időszak az ősz a gyermekeknek,
Mint anya jön elé,
Aki fiainak számára kosarát
Gyümölccsel terhelé.
Én ellenségeműl néztem az őszt, s szólék,
Ha gyümölcsöt hozott:
Tartsd meg ajándékod, ha kedves madaram,
A gólyát elcsalod.
 
Szomorodott szívvel láttam gyülekezni,
Midőn távozának;
Miként most eltűnő ifjuságom után,
Ugy néztem utánok,
S milyen bús látvány volt a házak tetején
A sok üres fészek,
Szellő lehelt reám, sejtés halk szellője,
Hogy jövőmbe nézek.
 
Mikor tél multával fehér hó-subáját
A föld levetette,
S virággal zsinórzott sötétzöld dolmányát
Ölté föl helyette:
Akkor az én lelkem is felöltözék új,
Ünnepi ruhába,
S gólya-várni néha elballagtam egész
A szomszéd határba. -
 
Később, hogy a szikra lángra lobbant, ahogy
Ifju lett a gyermek:
Talpam alatt égett a föld, nekiesem,
És paripán termek,
S megeresztett kantárszárral vágtaték ki
A puszták terére...
Még a szél is ugyan nekigyürközött, hogy
Lovamat elérje.
 
Szeretem a pusztát! ott érzem magamat
Igazán szabadnak,
Szemeim ott járnak, ahol nekik tetszik,
Nem korlátoztatnak,
Nem állnak körűlem mogorva sziklák, mint
Fenyegető rémek,
A csörgő patakot hányva-vetve, mintha
Láncot csörgetnének.
 
És ne mondja senki, hogy a puszta nem szép!
Vannak szépségei,
De azokat, mint a szemérmes lyány arcát,
Sürű fátyol fedi;
Jó ismerősei, barátai előtt
Leteszi fátyolát,
S rajta vesz merően a megbűvölt szem, mert
Tündérkisasszonyt lát.
 
Szeretem a pusztát! be-bekalandoztam
Tüzes paripámon,
S midőn már ott jártam, ahol fizetésért
Sincs emberi lábnyom:
Lovamról leszálltam, gyepre heveredtem.
Egy futó pillanat
A tóra mellettem, s benne kit látok meg?
Gólya barátomat.
 
Oda is elkísért. Együtt ábrándoztunk
A puszta legmélyén,
Ő a víz fenekét, én a délibábot
Hosszasan szemlélvén.
Igy töltöttem vele gyermekségemet és
Ifjuságom javát,
Azért kedvelem, bár se' tolla nem ragyog,
Se' szép hangot nem ád.
 
Mostan is kedvelem és úgy tekintem én
A gólyamadarat,
Mint egyetlen valót, mely egy átálmodott
Szebb korból fönnmaradt.
Megérkezésedet még mostan is minden
Esztendőben várom,
S kivánok szerencsés útat, ha távozol,
Legrégibb barátom!
 

Kötődés

Ölelj át, ölelj át,
lazíts a lelkeden!
Ölelj át, ölelj át
puhán, ne görcsösen!
 
Ölelj át, ölelj át!
Elmesélem neked,
miért kell,
miért kell, hogy átölelj
úgy, mint én.
 
Ahogy az éggel a föld
valahol összeér,
ahogy a tűzzel a szél
valahogy összefér,
 
mint a nap és az éj
kézen fogva jár,
ölelj át,
neked is kell, hogy átölelj!
 
Tudd meg, minden a Földön már összekötődik rég,
s ha nekem ezt nem hinnéd,
megtanulod majd még.
Megtanulod majd, hogy lehet a zajból dal,
a boldogságból baj,
ezért kell, hogy átölelj!
 
Egy körben élünk, sejted tán, hogy minden visszatér.
Nézz hátra és nézz előre – a start lesz majd a cél!
Egy körben élünk, sejted tán, hogy minden visszatér.
Ölelj át! Neked is kell, kell, hogy átölelj!
Kell, hogy átölelj!
 
Az idő elszáll,
nem vár se rád se rám.
Egy nap, mint ma,
nem ismersz rám talán,
 
ezért hát figyelj rám:
elmesélem neked,
miért kell,
miért kell, hogy átölelj
úgy, mint én!
 
Egy körben élünk, sejted tán, hogy minden visszatér.
Nézz hátra és nézz előre – a start lesz majd a cél!
Egy körben élünk, sejted tán, hogy minden visszatér.
Ölelj át! Neked is kell, kell, hogy átölelj!
Kell, hogy átölelj!
 
Az idő elszáll,
igazán rossz barát,
nem vár énrám,
sohasem vár terád.
 
Ezért hát figyelj rám:
elmesélem neked,
miért kell,
miért kell, hogy átölelj
úgy, mint én!
 

Oldalak