Dalszövegek keresése

A legújabb magyar és angol dalszövegek

Találatok száma: 10278

Zöldparázs

Suttog az erdő, titkát kitárja
Zöldparázs izzik idebenn
Lüktet a lét magház-szívekben
Bennem álmodik a végtelen
 
Merüljünk mézízzü létbe
Mohalepte avarmélybe
Zöldvilá szője álmunk
Árnyezüst csillagéjben
 
Maradj, ne siess lélekmadárka
Zúgjon csak odakint életnek árja
Pihenj meg szívem mohafészkében
Lombszőtte világ bölcsőjében
 

Őszi dal

A nyár szerelme forró és merész,
de édesebb az őszi napsütés,
a csókja már nem éget,mint a láng
csak simogat,mint egykor jó anyánk,
szívünkre könnyű,enyhe fénye hull...
és mindennap korábban alkonyul,
korábban alkonyul.
 
Az ősz szerelme,mint a kósza szél,
hol lágy zene,hol vészes szenvedély,
a fény, az árny oly gyorsan változó,
mint életünk,e hullámzó folyó,
még kék az ég,de már is el borul...
és mindennap korábban alkonyul,
korábban alkonyul.
Bús könnyet ont a szürke őszi ég,
zordan borong a felhős messzeség,
egy csonka ágra csapzott varju száll,
mint Rembrandt rézkarc, olyan most a táj...
csak nézem és szívem elszorul:
jaj,minden nap korábban alkonyul...
korábban alkonyul..
 

Paripám csodaszép pejkó

Paripám csodaszép pejkó,
Ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vízen át vágtat,
Nem adom, ha ígérsz százat.
 
Amikor paripám ballag,
Odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
Odanéz a nap is százszor.
 

Sárkány-paripa

Sárkány-paripán vágtattam,
gyémánt-madarat mosdattam,
göncöl-szekeret kergettem,
holdfény-hajú lányt elvettem.
 

Szegény legény, katona

Szegény legény, katona
Nincsen felesége
Nem ám zenun idetej
Nincsen gondom véle
Haaaaaaj
Nincsen gondom véle
 
Gyere, csapj a kezembe
Állj be katonának!
Janusek a parancsnok
Ozort kiabálnak
Seeej, haaaj
Ozort kiabálnak
 
A csapatunk gyalog jár
Tót a kommandója
Ott Szemérce, Kosice
Vörös a zászlója
Seeej
Vörös a zászlója
 
Nincsen elég töltényünk
De van az uraknak
Tőrüket is elvesszük
Hiába kiabálnak
Seeej, haaaj
Hiába kiabálnak
 
Smrečany/Szmrecsányi a legényit
Bársonyba járatja
Az uraknak, báróknak
Javait siratja
Heeej (Az uraknak báróknak javait siratja)
Inkább járjon Barócban
Bár rongyos a csizma
Mégis vörös zászló leng
Hernád folyó partján
(Mégis vörös zászló leng x2)
Hernád folyó partján
 
Mi is ahogy elértük
Szélét a határnak
A tótok seregében
Ötezret találnak
Heeej (A tótok seregében ötezret találnak)
Ötezret találnak
 
Miközben Kassán áll a vár
Eperjesen jártunk
Onnan távol keletről
Híradásra vártunk
Onnan távol keletről x2
Híradásra vártunk
 
Majd ahogy a danál hal
Az ágyúk dörgése
Átléptünk hamarjában
Lengyelek földjére
Hóóó
Lengyelek földjére
 
Itt sok lengyel fehér van
Támadna az orosz
Mikor jött nagy sereggel
A hátukba porosz
Seeej, haaj
A hátukba porosz
 
Mikor jön az ezredes
A cárt kiszolgálva
A szovjetek seregét vitte árulásba
Heeej
(Vitte árulásba)
 
A fehérek tisztjeit
Hollók tépik-tiporják
A vörösök táborát
Jó fegyverek tartják
Heeej, haaaj
Jó fegyverek tartják
 
Dicsőség a vörösök
Harcos seregének
Lenin elvtárs így köszön
'-Ez a hála néktek!'
Heeej (Lenin elvtárs így köszön x2)
'-Ez a hála néktek!'
Heeej (Lenin elvtárs így köszön x2)
'-Ez a hála néktek!'
 
Heej
'-Ez a hála néktek!'
 

Hűség

Egy életen át
Van néhány pillanat
Mikor egy felhő áthalad
 
És percekig ül
Árnyék a szívemen
Vándor módján megpihen
 
Félnem kellene
Mégsem teszem
Mert Te vagy velem
 
A szívemen át
Egyetlen út vezet
És az Hozzád visz közel
 
Egy életen át
Sok minden meglehet
De én nem veszítlek el
 
Tehozzád láncolom
Az életem
Tudom, jól teszem
 
Rád bízom az életem
Bármit kérsz én megteszem
Oltalmam Te vagy nekem
Várok Rád hűségesen
 
Egy életen át
Örökké kész vagyok
Hogyha hívsz én indulok
 
Tán hosszú az út
Én mégis megteszem
Te adsz erőt énnekem
 
Tehozzád láncolom
Az életem
Tudom, jól teszem
 
Rád bízom az életem
Bármit kérsz én megteszem
Oltalmam és énekem
Várok Rád hűségesen
 
Egy életen át
Örökké kész vagyok
Hogyha hívsz én indulok
 
Tán hosszú az út
Én mégis megteszem
Te adsz erőt énnekem
 
Tehozzád láncolom
Az életem
Tudom, jól teszem
 
Rád bízom az életem
Bármit kérsz én megteszem
Oltalmam és énekem
Várok Rád hűségesen
 

Jó volna

Jó volna most egy szénaboglya
karjába dőlni, úgy, mint régen,
amikor apám megvert, és sírni,
kisírni magam lágy ölében.
Vegyülnének hajamba zörgő,
rakoncátlan, tört szénaszálak,
a forró könnyeim a boglya
ezer ujja közt szétfolynának.
És sírástól fáradt, zokogás rázta,
már szinte halni való testtel
elaludni a boglya karján,
aludni, míg leszáll az este.
 

Sirály

Nap mosdat, megölel a szél
Úgy szállok, nyomaim a földön
Hullám nő, kisimul a part
Befogad a tenger, betakar majd
 
Áramlik, ragyog a világ
Sós szél visz, viszi tova hangom
Hullám kel, kisimul a part
Befogad a tenger, betakar majd
 
Nap fürdet, megölel a szél
Úgy szállok, nyomaim a földön
Hullám nő, kisimul a part
Befogad a tenger, betakar majd
 
Áramlik, ragyog a világ
Víz sodra viszi tova árnyam
Hullám kel, kisimul a part
Befogad a tenger, betakar majd
 

Szavakat keresek

Gyere, most keresek
Szavakat, jeleket
Hogy értsd, a szem mit lát
 
És nevükön nevezek
Tavakat, hegyeket
Mondd utánam hát!
 
Ez a föld, az az ég
Ez a zöld, az a kék
Völgy a hegyhez tér
 
Fogy a hold, süt a nap
A rög alól kel a mag
Tó a parthoz ér
 
Ami szép, az egyben jó
Ami kép, az egyben szó
Mégis, mondd, mit érez a szív itt bent?
Mondd, mi ez, mit a csend idecsent?
Hol van erre szó?
 
Ez a szem, az a száj
Ez az orr, az az áll
Arcom ebből áll
 
És ide nézz, ez a kéz
És ez a váll ami csak
Egy érintésre vár!
 
Ami szép, az egyben jó
Ami kép, az egyben szó
Mégis, mondd, mit érez a szív itt bent?
Mondd, mi ez, mit a csend idecsent?
Hol van erre szó?
 
Nánánáná
 
Ez a te, az az én
A világ közepén
Az ismeretlen vár
 
Ez az én, az a te,
És ez a mi, tudod-e,
Hogy így vagyunk egy pár?
 
Mosolyogsz, nevetek
Figyelem szemedet
A gondolat hol jár?
 
Mosolyogsz, nevetek
Szavakat keresek,
De nem találok már
 
Nézz rám! Ami szó volt, mind elnémult
És a csend végleg mellénk bújt
Ugye, érzed, a föld így ringat el?
 

A mi emberünk

Se szava, se beszéde
Se nyoma, se személye
Se neve, se ruhája
A vadon adománya
 
Hé, fiú, a törzs befogad
Kenyere neked is jár
Soha ne félj, fiú, egy ágy befogad
Hisz ágyból akad egy pár
 
Se bajsza, se szakálla
Se híve, se barátja
Se baja, se reménye
A falu nyereménye
 
Hé, fiú, a törzs befogad
Kenyere neked is jár
Soha ne félj, fiú, egy ágy befogad
Hisz ágyból akad egy pár
 
A lány szíve nem csitulhat el
A lánynak bizony hogy ember kell
Ha testet is ölt a vágy bennünk
Lehet, hogy te vagy a mi emberünk ...
 
Ember vagyok! ...
 
A lány szíve szép, virágzó kert
Megannyi virága titkot rejt
A lány öle illatos erdő
Ahol a gyönyörök ligete nő ...
 
Ha nap süti játszik a széllel a pálma
Hajlik levele
Mi volna oly édes, mint asszonynak álma
Táncolj te vele ...
 
Ha lány, ha asszony mindegy, táncolj vele!
 

Amíg őriz a szemed

Amíg őriz a szemed
Amíg lehunyt szemmel látsz
Lehet elmegyek, de itt leszek
A lábnyomomban jársz
 
Amíg érez a kezed
Amíg néha még rám vársz
Egy mozdulatban egyszer majd
Újra megtalálsz
 
Nézd itt az arcodon
Egy csepp, hogy eltévedt!
Sose bánd, ne szégyelld!
Egy cseppnyi bánat ébredt ma értem és érted
 
Aki álmomra ügyelt
Hogyha gonosz hold kelt fel
Ki a kedvemért jövőt remélt
Az hogyan hagyhat el?
 
Aki járt minden úton,
Aki ismert minden szót
Ki száz szavamnak hangot adott
Többé sose szól?
 
A szívben, ha mennydörög
S a szemre felhő száll
Zápor, ha szakad
Új folyó, ha fakad
Miért fáj, miért fáj?
 
Amíg őriz a szemed
Amíg érez a kezed
Amíg éltet a szíved
Ne félj!
 

Válj kővé!

Pssz! Senki sem megy sehová!
Itt maradnak a majmócák!
És felémfordulnak mind!
Jól láttok? Jól hallotok?
 
Látjuk és halljuk, ó, Ká!
 
Válj kővé! Már nincsen, hova mássz!
Hisz a hatalom itt Káé, aki körbekarikáz
Válj kővé! S a fej sohase fő
Ölelésem úgyis átér
Mondd csak azt, hogy üsse kő!
 
Száz pikkely, na kire pikkel?
Válaszra vár, aki lábon jár
Akár sakál, akár madár
De kár lesz érte, kár!
 
Válj kővé! Ma érted jövök el
És én tűvé teszem érted
Ezt a dzsungelt, hogyha kell!
 
Válj kővé! Szemem egy sima tó
Ugye hívogat a hűs mély?
Belehullani de jó!
 
A bosszú olyan hosszú
Mint az a nyom
Mit a testem nyom
Bizony
 
Szóval ki vagyok én?
 
Ön a nagy Ká, ó!
 
Hibátlan! De baj van ám, majmócák...
Minek is neveztetek engem legutóbb?! Varacskos varangy?
 
Nem, ó, Ká!
 
Rusnya hajókötél?
 
Nem, ó, Ká!
 
Hát akkor?
 
Mocskos-rücskös spárgagiliszta, ó Ká!
 
Ez hiba volt! Igaz, majmócák?
 
Szajnosz, ó, Ká!
 
Bizony, bizony...
 
Válj kővé! Ma érted jövök el
És én tűvé teszem érted
Ezt a dzsungelt hogyha kell!
 
Válj kővé! Szemem egy sima tó
Ugye hívogat a hűs mély?
Belehullani de jó!
 
A bosszú olyan hosszú
Mint az a nyom
Mit a testem nyom
 
Bizony, bizony, bizony, bizony
Ha eszem-iszom, ezer izom
Mocorog, s én bosszút szomjazom!
 

Egy majomban őrlünk

Mentünk, de megjöttünk
Egy majomban őrlünk
 
Ez itt a monkey funky, igen, ez a mi fánk
A majom ugye gyönyörű, kispofánk?
Az agya nagy, ugye odavagy? Nem akad agy
Csak ez az egy, akinek egyre megy
Banán héj!
 
Henyél a nép, de lép
Ha szól a monkey funky
Monkey, tonky, punky
 
Hé, ha te unod a banánt, ami csupa-csupa héj
Gyere orángutánam és utána sose félj!
Felkarolom én kopogó szemed ügyét
És mutatok egy jó nagy fügét
 
Henyél a nép, de lép
Ha szól a monkey funky.
Vagy mi?
 
De hébe-hóba
Ha döng a dong, a dum-dum ledorong
Zsong a kobak és king-kong
Ha nyekk a nyak, Pikkmakk
Makinak csont soha nem gond. Pont
 
Ha mikk a mukk, a litty-lötty belesutty
Hukk, a pereputty dajdaj
Ha jön a zutty, a pikkpakk maki csak 'juj'
Soha nem 'jaj'. Jaj!
 
Mentünk, de megjöttünk
Egy majomban őrlünk
 
Jungle bells, jungle bells
A dzsangl ó be szép!
 
Giling-galang, avagy a giz-gaz bim-bam!
A gilimb galamb ha kirepül kint van
Gorilla trilla száll, ha keze odaver
A kakadu kampec és a gém is over
 
Henyél a nép, de lép
Ha szól a monkey funky
Vagy mi?
 
De hébe-hóba
Ha döng a dong, a dum-dum ledorong
Zsong a kobak és king-kong
Ha nyekk a nyak, Pikkmakk
Makinak csont soha nem gond. Pont.
 
Ha mikk a mukk, a litty-lötty belesutty
Hukk, a pereputty dajdaj!
Ha jön a zutty, a pikkpakk maki csak 'juj'
Soha nem 'jaj'. Jaj!
 
Mentünk, de megjöttünk
Egy majomban őrlünk
 
Büszke majmok őshona
Majomkenyérfa ágboga
Zűr, hogyha támad, ments te meg
Hisz megfogyva bár, de törve nem lehet
A hősi has, ha éhes, hass oda és éltesd hát
A majmok hadát, hogyha felmász rád!
 
Amit akarunk, megvakarunk
Amit legelünk, ütlegelünk
Ukkmukkfukk! Na ki az, akit a maki ma üthet?
Piff-paff, dirr-durr, nyiff-nyaff!
 
Ahogy mi agyunk senki se ész
A sok rokon is minket idéz,
Majmolnak, hisz ők is csak a fenekükön ülnek
Fájától az elme nem esik messze. Na persze!
 
Hálából a fő-fő majom egy ész! Kész!
 
Ahogy mi fogunk, senki se kéz
Ahogy mi szemünk senki se néz
Ilyen a leglegleg... még még még!
A leglegleg... még még még!
A legbölcsőbbik nép!
 
Mentünk, de megjöttünk
Egy malomban őrlünk!
 

Farkas vagyok

Aki a csapaté lett
Várja a csapatélet
Joga a közös ösvény
E helyen ez a törvény
 
Hé, kölyök, a törzs befogad
Tiéd a szabad élet
Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy
Farkasok foga véd meg
 
Aki a csapaté lett
Hívja a csapatének
Vonyít a rokonokkal
Ahol csak lehet ott fal
 
Hé, kölyök, a törzs befogad
Tiéd a szabad élet
Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy
Farkasok foga véd meg
 
Farkas vagy! ...
 
Farkas vagyok! ...
 
Farkas vagyok, egy tejfogú vad
Farkas vagyok, egy zöldfülű tag
Farkas vagyok, egy tejfogú vad
Farkas vagyok, egy zöldfülű tag ...
 
Követem csapatom!
 

Élet vár [There is Life]

Csillog a hó,
De lent a jég alatt
Élet vár
 
Alszik a tó
De ébred majd a Nap
Élet vár
 
Ma még tombol a tél
Holnap Nap fénye vár
A szív dala feltör
 
És messzire száll
Ez a természet rendje
Hogy mindenben már
Élet vár
 
Hullhat eső
De cseppjei nyomán
Élet vár
 
Új az erő
Túl álmon és csodán
Élet vár
 
Mert a vaksötét éjben is
Bujkál a fény
 
Egy néma imában is
Ott a remény
Hisz bárhová nézel
A Föld kerekén
Élet vár
 
Élet vár
 

Kegyelet egylet

Úgy fáj, hogy vele is így esett!
Dicsérjük őt egy kicsit!
Úgy fáj a napi húsz gyászeset!
Temetni jöttünk mi itt
 
Bágyaszt a keserűség
Fáraszt a keselyűség
Gyász-frász az élet
Ó, szörnyűség!
 
Hívd el a Kegyelet Egyletet
Ha kell egy érző csapat!
Hidd el, letudod az ügyletet!
Le ám, egy pár perc alatt!
 
Részvét és precizitás
Diszkrét lebonyolítás
Így még ma nem temet senki más!
 
Beteljesül a végzetünk kegyetlenül
Ma elkerül, de holnap a szájra ül
Beteljesül. Hiába holmi strucc allűr
Az irha menthetetlen, a bunda kihűl
 
Van, aki belehal abba, mit a füle hall
Vagy belehal a ténybe, hogy létezik
Valaki, aki belehal, hogy valaki belefal
Ha épp étkezik, s rosszkor érkezik
 
Hívd el a Kegyelet Egyletet
Ha kell egy érző csapat!
Hagyd el a krokodilkönnyeket
Ha majd a szív megszakad
 
Részvét és precizitás
Diszkrét lebonyolítás
Így még ma nem temet senki más!
 
E földön minden áldott lény egy elvi tetem
Ki földre hull, jogát a földhöz elvitatom!
A test, ha el is enyész
A gondja engem emészt
A munka örök és dögnehéz
 
Tetem a dolgom, így ha marni kezd egy agyar
Szavamra, készen állok bármire az ügyér'
Hozom a kegyeletet
Viszem a tetemeket
Vagyok, hogy bekebelezzelek!
 
Csil nem cselez. Csil nem jelez
Csil nem csal. Csil nem csal. Csil nem cselez
De mindenki ügyfele lesz!
 

Finálé

Itt vagyok, mint egy százszor elhajított kő
Mit eldobott minden kéz, látod, áldás nem követ
És hallgatok, ahogy hallgatni kő se tud
Csak az ember
 
De itt vagyok, és az égen
Ha megvakulnak mind a csillagok
Az éjben majd én gyújtok tüzet
És itt leszek, hogy érezd, így nem szeret
Csak az ember
 
Hajnal tüze ég, ez a föld és az az ég
Ez a zöld, az a kék, nézd
Fogy a hold és süt a nap
Kel a rög alól a mag
Gyere nézd, gyere nézz szét
 
Folyam istene, kérlek segíts engem
Vadon istene, fiaidnak szava kél
Tüzek istene, kérlek lobogj bennem
Szelek istene, utamon ma te kísérj
 
Folyam istene, légy kegyes úr ma
Vized enyhíti szomjam az éjben
Vadon istene légy kegyes úr ma
Ifjú őz húsa enyhíti éhem
 
Tüzek istene, légy kegyes úr ma
Melegítsen a láng és a fény
Szelek istene légy kegyes úr ma
Ne bocsáss ma se házamra vészt
 

Nyitány

Folyam istene légy kegyes úr ma
Vized enyhíti szomjam az éjben
Vadon istene légy kegyes úr ma
Ifjú őz húsa enyhíti éhem
 
Tüzek istene légy kegyes úr ma
Melegítsen a láng és a fény
Szelek istene légy kegyes úr ma
Ne bocsáss ma se házamra vészt
 

Vadászok dala

Egy vár rá. Egy elmegy és kilesi
Egy rááll egy nyomra és követi
Egy nyílhoz nyúl, egy pedig leszedi
De egy lesz úgyis csak, aki megeszi
 
Reszkess dzsungel, ha indul a vadászat!
A vadhad futhat, mindegy a vadásznak!
A kése széles, a szeme pedig éles
Ha vadra éhes, hát akármire képes
Hóó, hé, hóó!
 
Pengém fentem a köveken este
Pengém fentem a fenevadra lesve
Pengém fentem a köveken este
Nem léphet meg a tigris, az a beste!
Hóó, hé, hóó!
 
Szív dobban tíz dobban. A te szíved
Táncolj harcos, döngjön a lépted!
Zsákmánynak hátát
A lándzsád ma átjárja!
 
Asszony hosszan vágja a tüzifát
Rázzad harcos, rázzad a lándzsát!
Zsákmánynak lábát
A lándzsád ma átjárja!
 
Ág roppan, láng lobban a fa alatt
Indulj harcos, izzik a szikra!
Zsákmánynak hátát
A lándzsád ma átjárja!
 
Nincs fösvény ösvény, hiszen sok a vad
Hajtás harcos, járjon a lábad!
Zsákmánynak lábát
A lándzsád ma átjárja
 

Mit ér a farkas?

A tanúm a dzsungel,
A nap és a hold
Hogy őzet, ha űztem
Az könnyű préda volt
 
Ki párharcra hívott
Csak halált talált
Ha próbára tettek
A vezér készen állt
 
A tanúm a dzsungel
Hogy szégyen nem ért
Ha mindenki félt
Ha remény sem élt
A harc sosem kímélt
 

Beszél a szél

Szél. Beszélt a szél
Fülembe súgott
Szava hívott
Mikor éj mélyén idetévedtél
 
Ó, szél... beszélt a szél
Pihentünk csend szigetén
Te meg én
Ha fáztál, mindig hozzám bújtál
 
Szél! Beszél a szél
Tudom, most tűrni kell
Hogy a szél vigyen el
Hiszen úgysincs már
Ami megköthetné lépteidet
 
Ó, szél... beszél a szél
S én elhiszem már
Hogy álom voltál
 

Száz kérdés

Mit szólsz, ha
A dzsungel nem ad
Se vizet, se vadat és
Nem akad egy falat sem?
 
Mit szólsz, ha
Mindent elragad
És kiröhög a
Dögevő hiéna had
A hírnevedből nem marad semmi?
 
Vadászból préda leszel!
Mit szólsz? Mit teszel?
 
Nézd, száz a kérdés
Egy a válasz!
Keresned kell most
Egy erős, új vezért!
 
Hát itt vagyok én, itt vagyok
Hogy engem válassz!
Ha kéred farkas leszek
A kedvedért!
 
Mit szólsz, ha
Kihal a falka
És többé farkast
Senki nem kiált?
 
Mit szólsz, ha
Inad megszakad
Erőd elhagy, az erdő kiad?
Megfojt egy idegen, a saját földeden
Földönfutó leszel!
Mit szólsz, mit teszel?
 
Nézd, száz a kérdés
Egy a válasz!
Keresned kell, most
Egy erős, új vezért!
 
Hát itt vagyok én itt vagyok
Hogy engem válassz!
Ha kéred még vért is ontok érted
Farkas leszek a kedvedért!
 
Ki éljen, ki pusztuljon?
Ki féljen, ki hódoljon?
Ki testvér, ki ellenség?
Mi vétség, mi nem mentség?
 
A dzsungel nem ad
Széthull a csapat
Torkon ragad
Megfojt egy idegen akarat
 
Vér! Farkas gondolj rá!
Vér! Az ősök vére mit üzen?
Vér! Farkas hallgass rá!
Vér! Hagyd, hogy zúgjon odabent!
 
Vér! Farkas számíts rá!
Vér! A vér nem téved sohasem!
Vér! Farkas bízd csak rá!
A vér dönti el, ki idegen!
 
Vér! Farkas gondolj rá!
Vér! Az ősök vére mit üzen?
Vér! Farkas hallgass rá!
Vér! Hagyd, hogy zúgjon odabent!
 
Vér! Farkas számíts rá!
Vér! A vér nem téved sohasem!
Vér! Farkas bízd csak rá!
A vér dönti el, ki idegen!
 
Vér! Farkas számíts rá!
Vér! A vér nem téved sohasem!
Vér! Farkas bízd csak rá!
A vér dönti el, ki idegen!
 
VÉR!
 

A tigris éjszakája

Fut a hold, és menekül a felhő
Kusza folt, a bokor és a lomb
Fut a hír, és menekül az erdő
Vicsorít a koponyán a csont
 
Fut a múlt és újraszövi hálóját
Aki bújt, ma véghez viszi bosszúját
 
Fut egy árny, és csupa csík a háta
Fut egy árny, és dübörög a csend
Fut egy árny, és lobog szeme lángja
Fut egy árny, és ég a dühe bent
 
Fut a csík, a vonala egy rémet mér
Fut a csík, a színe mint az alvadt vér
 
Ez a tigris éjszakája
Ez a bosszú némasága
Ez a tigris éjszakája
Ez a gyilkos némasága
Ne less, ne láss, ne hallj, ne szólj
 
Fut a fény, és derengeni nem mer
Fut a fény, és fekete az ég
Fut a fény, de hova fut az ember
Hova ér, kit kiszemel a vég
 
Fut a szél, az iszonyat a holddal kél
Fut a szél, és még a telihold is fél
 
Ez a tigris éjszakája
Ez a bosszú némasága
Ez a tigris éjszakája
Ez a gyilkos némasága
Ne less, ne láss, ne hallj, ne szólj
 
Ez a tigris éjszakája
Ez a bosszú némasága
Ez a tigris éjszakája
Ez a gyilkos némasága
Ne less, ne láss, ne hallj, ne szólj
 
Fut a hold, és menekül a felhő
Kusza folt, a bokor és a lomb
Fut egy árny, és csupa csík a háta
Fut egy árny, és lobog szeme lángja
 
Fut a fény, és derengeni nem mer
Fut a fény, de hova fut az ember
 
Ez a tigris éjszakája
Ez a tigris éjszakája
Ez a tigris éjszakája
Ez a bosszú némasága
 
Ez a tigris éjszakája
Ez a tigris éjszakája
Ez a tigris éjszakája
 

A néma háború

Fáradt szemre álmokat hoz
Esős idő és ború:
Azt álmodtam én, hogy hangját
Elveszté a háború.
Sorba, rendbe voltak állva
Az ellenfél és fele,
Meg van adva ütközetre
A vezérlők kézjele.
De parancsszó ajkon elfúl,
Tiszt nem hallja önmagát,
Trombitásnak láthatod csak
Duzzadt képit és nyakát.
*
Irtóznék el a rettentő
Vérontástól a világ
S minden korból, új tavaszból
Nem hullna el a virág.
 

Szabad vagy

Egy emlék, egy érzés
Valami történhetne már
Folyton csak várni,
Utadon túl régóta állsz
Kell még egy lépés
Amivel elindulsz ma még
 
Egy emlék, egy érzés
Örül a szívem legbelül
Az élet fájhat, de tudod
Hogy elmúlik a bánat
Nem kell félned
Valaki segít majd, ha kell
Mert soha nem vagy egyedül
 
Higgy magadban, nincs semmi gond
Hallgasd a szíved, sokat mond
Szabadítsd fel a lelked
Nincs semmi baj, higgy magadban
Ott kell élned, ahol szabad vagy
Csak engedd ki a szíved
 
Egy emlék, egy érzés
Ragyog a szívem legbelül
Nincs már árnyék
A bánat végleg elkerül
Nem kell félned
Az élet segít majd, ha kell
De van elég erő benned még
 
Higgy magadban, nincs semmi gond
Hallgasd a szíved, sokat mond
Szabadítsd fel a lelked
Nincs semmi baj, higgy magadban
Ott kell élned, ahol szabad vagy
Csak engedd ki a szíved
 
Tudom én mi a rossz, mi a fájdalom
Én is éltem a másik oldalon
Volt aki megvetett, aki bántott
Aki a mélybe is magával rántott
De mindent egyedül éltem túl
Mert a szívem mindig a helyén volt
 
Higgy magadban, nincs semmi gond
Hallgasd a szíved, sokat mond
Szabadítsd fel a lelked
Nincs semmi baj, higgy magadban
Ott kell élned, ahol szabad vagy
Csak engedd ki a szíved
 
Egy emlék, egy érzés
Örül a szívem legbelül
 

Jaj, de szépen virjadozik

1. Jaj, de szépen virjadozik,
s az én szívem hervadozik.
Jaj, de szépen megvirjada,
s az én szívem elhervada.
 
2. 'Kicsi madár, jaj, de fenn jársz,
mi az oka, alább nem szállsz?'
'Alább szállnék, de nem merek,
sok az irigy, s attól félek.'
 
3. S akármerről fújjon a szél,
csak éngemet egyedül ér.
Fú mást is, de gyengébben ér,
s éngem igen élesen ér.
 
4. Hazám, hazám, csendes hazám,
bárcsak határid láthatnám!
Füstjét látom, de csak alig,
az ég alatt lengedezik.
 
5. Mind azt mondják, nem a füstje,
csak az erdő borult ködbe.
Mind azt mondják, nem a füstje,
csak az erdő borult ködbe.
 

Tetőn

Ősz nem sodort még annyi árva lombot,
annyi riadt szót: 'Minden összeomlott...'
 
Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem,
vasárnap reggel a hegyekre mentem.
 
Ott lent sötét lombot sodort a katlan.
Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan.
 
Időkbe látó meztelen tetején
tisztást vetett a bujdosó verőfény.
 
Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól.
Itt fenn fehér sajttal kínált a pásztor.
 
És békességes szót ejtett a szája,
és békességel várt az esztenája.
 
Távol, hol már a hó királya hódít,
az ég lengette örök lobogóit.
 
Tekintetem szárnyat repesve bontott,
átöleltem a hullám-horizontot.
 
s tetőit, többet száznál és ezernél-
s titokzatos szót mondtam akkor:
Erdély.
 

Mondd

Mondd van valakid?
Nekem senkim sincs,
Akit szeretnék, nem tudom merre lakik.
 
Gazdag vagy, mondjad?
Én nagyon szegény,
Nincs egyebem, a felhő az isten egén.
 
Gyűlölsz valakit?
Én senkit kérlek,
Úgy sajnálom az embereket mert élnek.
 
Te mit szeretnél?
Én sosem tudom,
Tétovább vagyok az elveszett gyereknél.
 
Lelkedben érzel
Egy néma rabot
Fel s alá járni fejére kapcsolt kézzel?
 

Bűnbánó vers

Már csak magamra figyelek,
mint akit lesnek valahonnan:
padlásablakból, fák mögül,
vagy követnek egy alagútban.
Járkálok tavaszok s telek közt
s köztetek is, ha cipőm orrán
megáll kicsit a Hold pihenni,
vagy hogyha somvirágot szór rám
valamelyik ismerős szél. De
veletek is úgy vagyok csak,
mint akit egy koccanó kés
váratlanul is riadóztat.
Egy kés, egy csonka szó, egy trágár
óraütés jóslatos hangja –
Miféle bűnbe keveredtem,
hogy elveszett szívem hatalma
magam fölött s fölöttetek?
Szelídebb voltam tán, mint Isten
s ostobább, mint a tagadói?
A tüzes nyelvet csak mímeltem?
s a tetoválók hosszú tűit
is csak néztem: hogy táncolnak
mellkasokon és koponyákon
s csúfítanak el mellbimbókat?
Világokat láttam meghalni
elárvult szekerek és tankok
mellől, ülve egy lusta hanton.
De, úgy tetszik, mindez kevés volt!
Kevés a bűn s a bűntelenség.
Ezért kell most füstölgő lécek
között aludnom, fuldokolva,
háttal Istennek, Napnak, égnek.
Hétfő van, kedd van, józan szerda?
Hernyók ünnepe vagy a lassan
fölfelé szálló csontoké
a féregtelenített tavaszban?
 

Mielőtt Bármi

Nem tudok mindent,
s amit tudok azt sem értem.
Meghalt a mesemondó bennem
rövidre szabott időben.
 
Pedig a végtelenbe születtünk,
hol galambok szállnak az égbe,
Amiért könnyezünk,
az magunk temetése.
 
Melléd ül egy angyal,
de elmenekülsz buta érveléssel.
Félsz érinteni szárnyát,
mert a múlt csontig éget.
 
Énekelsz, beszélsz, vitatkozol,
mondod, csak mondod
a félkrajcárt sem érő bölcsességet.
 
Nem veszed fel a telefont,
Ez az istálló kiégett.
A paripák messze futottak,
Ki a szabad térbe.
 
Vakon botorkálsz utánuk
Lenézel a mélybe,
Csak egy lépés hiányzik,
 
Az utolsó...
 
Egy kéz hiányzik,
Pedig száz nyúlna érted...
 
Új kunyhót építeni félsz,
fészked eddig védett.
Csodákról szólnak álmaid,
a semmiről írsz meséket.
 
Azt hitted tudsz mindent,
most mégsem érted.
Meghalt a mesemondó benned
rövidre szabott idejében.
 
Pedig aznap este hullott az első hó,
jégkristályok készítettek koronát neked,
A forralt bort, kenyeres lángos illata,
a vásár forgataga volt az áldás.
 
Veled
 
Aztán a csend. Aztán a félelem.
Mert kémeket küldött a gyáva értelem.
 
És nem hallod azóta a cipőd alatt
a ropogó havat.
És nem látod azóta a rügyező fákat
az ölelő napsugarat.
 
Nem ismered fel azóta
A belső hangokat.
 
csend van, félelem,
Mert kémeket küldött a gyáva értelem
 
Nem vetted észre,
Angyal szállta a válladra.
Szárnyával suhintott, nézz messzire,
S a pillanat volt a csoda, nem számítottál már semmire.
 
csend van, félelem
Mert kémeket küldött a gyáva értelem.
 
Egy nap döntöttél,
Ne parancsoljon mélyre a sátán szava.
Megpróbáltál élni, házat bevakolni,
Hová hazatérhetsz, mi otthon, mi haza.
 
Aztán újra csend lett, újra a félelem.
Mert kémeket küldött a gyáva értelem.
 

Oldalak